Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

kifejezés nyugodt és ünnepélyes, az enyhén rezignált tekintet bal profilból megvetőnek tűnik (3. kép). Ez az arckifejezés azonban nem azonos a késői Középbirodalom két nagy királyának, III. Szeszósztrisznak és III. Amenemhatnak a szobrain látható komor tekintettel, s különbözik az utóbbiak késő középbirodalmi magánszobrászatban gyakran megjelenő utánzataitól is.

16 A budapesti szobrocska tekintete inkább kifejezéstelen, az arcról hiányoznak az előbbi portrékra jellemző ráncok és öregségi jegyek, bár az alak profilból idősebbnek tűnik, mint szemből. A nagyméretű fül aszimmetrikus, a bal fül alacsonyabban helyezkedik el, mint a jobb, így a jobb fülcimpa az orral, a bal a szájjal van egy vonalban. A fülkagyló pereme és a fülcimpa vastag, a fül belső részét durva faragással bemélyítették, de egyetlen részletét sem dolgozták ki. A középbirodalmi szobrok jellegzetes stílusjegye az elálló fül, mind a fület szabadon hagyó parókát viselő, mind a borotvált fejjel ábrázolt szobrok esetében. A budapesti szobrocska, melynek füle szorosan simul a koponyához, e tekintetben egy kisebb csoporthoz tartozik.'

1 Az egymástól távol ülő, nagy szemek aszimmetrikusak, a jobb szem hossza 0,9 cm, a magasabbra helyezett bal szemé 0,8 cm. A félig leeresztett szemhéj mélyen a szemöldök alatt helyezkedik el, a kerek szemgolyók - különösen a jobb - kidüllednek, a szemzug kidolgozatlan. A bal szem felső és alsó szemhéjának pereme találkozik a külső szemsarokban, míg a jobb felső szemhéj pereme a halánték felé tart anélkül, hogy összeérne az alsó szemhéj peremével. Az ívelt szemöldök a felső szemhéj vonalát követi. Az orr kicsi, lapos és háromszögletű, az orrnyereg keskeny. Két oldalán két bemetszés jelzi az öblös cimpát. Az orrlyukat kissé bemélyítették, de nem vésték ki. Az orr és a felséí ajak közötti távolság kicsi, az ajakbarázdát nem jelölték. A hanyagul mintázott száj kicsi, a két húsos ajak szabálytalan, a két szájszeglet különösen durván mintázott. A bal oldalon megvastagodó felső ajak felfelé húzódik. Az alsó ajak kissé előbbre áll, mint a felső. A kisméretű áll előreugrik, amit a száj alatti bemélyítés is hangsúlyoz. Az alak aránytalan, a fej és a test aránya körülbelül 1:4. A fej túl nagy, a nyak rövid és széles, a kéz és a láb nagy. Bár a hosszú öltözék csupán a bokát és a lábfejet hagyja szabadon, az alak azt a benyomást kelti, mintha a lába vagy a törzse túlságosan rövid lenne. Első pillantásra a kar túl hosszúnak tűnhet, ahogyan azt Platz Bonifác megállapította kéziratos katalógusában.

18 Figyelmesebb szemléiéi számára azonban hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a szerzetes megfigyelése optikai csalódás következménye, amit az alak aránytalansága okoz. Jól proporcionált szobor esetében a kar normális hosszúságú lenne. A test megmunkálásában egyértelműen felfedezhetők a 13. dinasztia szobrászatára jellemző stilizáló törekvések. Az izomzatot szinte nem is jelezték. A váll csapott és természetellenesen előreugrik, különösen a bal, noha az alak testtartása egyenes. A kulcscsontot nem dolgozták ki.