Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei (Budapest, 2007)

Egy elrontott 13. dinasztia kori szobrocska, a késő középbirodalmi szoborgyártás terméke

A mellizmokat ügyetlenül alakították ki: a húsos, aszimmetrikus mellet szabálytalan hullámos vonal jelzi, amely a késő középbirodalmi szobrok nagy részénél a mellet a mellkastól elválasztó éles, majdnem egyenes vonalként jelenik meg.

19 A mellbimbót nem jelölték. A karok kidolgozásakor az anatómiai részleteket elhanyagolták, kivéve a csukló elvékonyítását, és a könyököt sem jelezték. Az aszimmetrikus kidolgozás a karok esetében is megfigyelhető: a bal kar kicsit hosszabb, mint a jobb, a bal kéz nagyobb, mint a jobb. A váll aszimmetriájának következtében a két kar is aszimmetrikus: a jobb oldalt simul a testhez, a bal kissé előrébb. A formátlan végű ujjakat reliefszerűen dolgozták ki, nem törekedtek a plasztikusságra, a körmöt nem ábrázolták. A láb, amelyből csak a boka és a lábfej látható, durván, elnagyoltan mintázott. A lábfej külső oldalán egy-egy csepp alakú bevésés látható, amely kétségkívül a bokát jelzi. A lábfej széles, a lábujjakat a kéz ujjaihoz hasonlóan dolgozták ki, a körmöt nem mintázták meg. A jobb lábfej deformált (1. kép). Ugy tűnik, mintha a szobrász munka közben megrongálta volna a talapzatot, s így nem maradt elegendő helye a lábfej rendes kidolgozásához. A baleset következtében az alak dongalábtinak tűnik: a jobb lábfeje befelé fordul, mintha a lábfej külső szélén járna.

20 Szintén a baleset következménye, hogy a deformált lábfej ujjai közül csak hármat dolgozott ki a szobrász, a nagy ujj és a második ujj nem különül el a talapzat felszínétől. A trapéz alakú talapzat, melynek elülső sarkait lekerekítették, feltűnően keskeny. Szélessége nem nagyobb a két lábfej együttes szélességénél. A szoboralak alsó részének szélességével majdnem megegyező szélességű talapzat a késői Középbirodalom magánszobrászatában az írnokszobor típusából kialakuló, törökülésben ülő vagy térdeplő szobrok esetében volt elterjedt.

21 S noha néhány álló szobornál szintén megfigyelhető a viszonylag keskeny talapzat, az még ilyenkor is szélesebb, mint a hátpillér alsó szélessége.

22 A budapesti szobrocska egyedülálló abban a tekintetben, hogy a talapzat és a hátpillér alsó részének szélessége azonos, és a talapzat felső része majdnem teljes egészében fedett. Ennek oka szintén a faragás során történt baleset, amelynek további következménye, hogy a talapzat nem derékszögű, hanem trapéz alakú, s az alakra merőleges síkja 20°-kal eltér az eredetileg tervezett helyzetétől. A szobor alsó részének jobb oldalát tanulmányozva nem kétséges, hogy a jobb lábat eredetileg a helyes pozíciónak megfelelően akarták faragni, mivel a sarok illeszkedik a szoboralak helyzetéhez (4. kép); csakúgy, mint a talapzat jobb oldalának hátsó része is. Am körülbelül két centiméter távolságban mindkettő balra fordul, eltérve az eredetileg tervezett, helyes iránytól. Szemből úgy tűnik, mintha az alakot ferdén helyezték volna a talapzatra (1. kép), hátulról azonban jól látható, hogy a bal láb és a talapzat bal széle párhuzamos egymással, ele mindkettcí 20°-kal eltér az alak síkjától (5. kép). Egyértelmű tehát, hogy a talapzat jobb oldalának megrongálódását követően a szobrásznak nem volt más választása, mint hogy a talapzat bal szélét a korrigált jobb szélhez,