Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
NEW ACQUISITIONS - ÚJ SZERZEMÉNYEK - Domborműves etruszk síremlék az Antik Gyűjteményben
ÚJ SZERZEMÉNYEK DOMBORMŰVES ETRUSZK SÍREMLÉK AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN A Szépművészeti Múzeum fennállásának százéves jubileumára a Kulturális Minisztérium az etruszk művészet egy jelentős alkotását vásárolta meg az Antik Gyűjtemény számára. A 30 centiméter magas, 52x52 centiméter méretű, helyi kőanyagból, úgynevezett pietra fetidából készült tárgy síremék talapzata volt; állítólag a Chiusi közelében fekvő Sarteanóban került elő mintegy fél évszázaddal ezelőtt. Jelentősége azon alapszik, hogy mind a négy oldalát csaknem teljes épségben fennmaradt domborművek díszítik. Egy jól ismert emlékcsoport tagja, annak késői korszakából, a Kr. e. 480 körüli évekből. A csoport készítési helye a mai Chiusiban (etrusz nevén Camars, a római Clusium) volt. Az újonnan Budapestre került példány domborműveinek kivitelét tekintve is reprezentatív műve a késő archaikus etruszk művészetnek, kiemelkedő jelentőségét azonban elsősorban domborművei ikonográfiájának köszönheti. A négy oldal domborművei halotti játékok jeleneteit ábrázolják: lovas és futóversenyt, birkózást és ökölvívást, diszkosz- és gerelyvető atlétákat, mellettük pedig a versenybírókon és írnokon kívül akrobaták mutatványát, valamint a versenyszámokat kísérő zenészeket, és - ami a reliefsorozat legérdekesebb motívuma - két álarcos férfialakot. Ezeket már egy évtizede a domborművek első tudományos publikációjában J.-P. Thuillier azokkal azonosította, akiket tarquiniai sírfreskókon phersu néven neveztek meg. A domborműsorozat művelődéstörténeti jelentősége többszörös. Az ábrázolt jelenetek, olykor közösen használt mintakönyvre utaló csaknem azonos formában, a 6-5. század nagy déletruriai központjainak emlékein, sírfreskókon és vázaképeken is megjelennek. Ez vakSszínűvé teszi, hogy a halotti szertartásoknak a nagy etruszk központokban legalább részben azonos programja volt. Még fontosabb a domborművek jeleneteinek az európai kultúra következő évezredeire előremutató tanulsága, hogy a mai sportversenyek és cirkuszi előadások fő számai együtt jelennek meg rajtuk, világosan mutatva a temetéssel összefüggé) közös kultikus jelentésüket: eredetileg valamennyi a vallástudományban használatos elnevezéssel „átmeneti rítusok" képviselője. Ez a jelentésük az évezredek folyamán fokozatosan módosult, de távolról sem tűnt el teljesen. A folyamatosságot elsősorban a phersu-a\ak képviseli: más néven megjelenik a római előkelők temetési meneteiben, ott van a középkori karneválokon éppúgy, mint a passiójátékok komikus jeleneteiben, és új virágkorát éli a legújabb kori cirkuszi előadásokon, ahol a clown, a bohóc, a gladiátori játékokat helyettesítő állatszelídítő vagy az élet-halál közt lebegő légtornász-mutatványok elmaradhatatlan kísérője, a rettegésnek nevetésben feloldója.
