Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Győztesek, legyőzöttek, áldozatok. Caravaggio: Dávid Góliát fejével

GYŐZTESEK, LEGYŐZÖTTEK, ÁLDOZATOK. CARAVAGGIO: DÁVID GÓLIÁT FEJÉVEL 2006. október 12.-november 30. Kurátor: Tátrai Vilmos TÁTRAI VILMOS. GYŐZTESEK. LEGYŐZÖTTEK.. ÁLDOZATOK. CARAVAGGIO: DÁVID GÓLIÁT FEJÉVEL (THE TRIUMPHANT, THE DEFEATED AND THE VICTIM. CARAVAGGIO: DAVID WITH THE HEAD OF GOLIATH), BUDAPEST 2006. MAGYARANGOL NYELVŰ VEZETŐ. 96 OLDAL. 28 SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓ. ISBN 963 7063 32 3 A hat közül az utolsó kamarakiállítás főszereplője a római Galleria Borgheséből érkezett. Caravaggio Dávidja a sokkoló önarckép-Góliát-fejjel és a triumfálás helyett részvéttel tűnődő Dáviddal talányos remekmű. A kiállításon ezt a sokértelműséget helyezték éles megvilágításba a téma egyértelmű interpretációi: Giorgione hetyke Dávid-önarcképe, a humorral teli elbeszélő modorban rajzolt Campagnola-mű, a francia caravaggista „Nyitott szájú ifjak mesteré"-nek büszke gyermek hőse (a kép kölcsönzéséért a madridi Caylus műkereskedésnek tartoztunk köszönettel), Guercino érzelmes hangulatú rajza Dávid diadalává]. A Dávid-téma magától értetődően vonzotta magához a Judit-történetet. A stilizáltat naturalisztikussal elegyítő manierista interpretációra adott példát a Jacopo Coppinak tulajdonított, magántulajdonból kölcsönzött kép, a klasszicizáló-retorikus értelmezésre a római Giacinto Gimignani előkészítő rajza Judit diadalával. Johann Liss bravúrosan kivitelezett és sziporkázóan ötletes Juditja már a „Weibermacht" reneszánsz-barokk toposzának feldolgozásaihoz, az eredetileg egymástól idegen két bibliai szereplő, Judit és Salome egymáshoz közelítéséhez vezette át a nézőt. A Salomék sora Cranach vérfagyasztóan elegáns szász udvarhölgyétől egy 16. századi flamand festő velencei mintát követő kurtizánábrázolásán át Artemisia Gentileschi akart vulgaritásáig, Francesco Rustici Salome szerepét Juditééval egybemosó notturnójáig, és a Dolcikövető Onorio Marinari két párdarabjáig terjedt, amely utóbbiakon a levágott fej az egyformán szép és ártatlan hölgyek kezében puszta attribútummá szelídül. A bibliai erőszak témakörébe illett Artemisia Gentileschi Jáelje, aki egykedvű rutinnal veri a cölöpöt Sziszera halántékába, és Michèle Rocca Sámson és Delilája, amely a véres történetet rokokó idillé formálja. Tintoretto képén azt figyelhette meg a néző, miként vetíti rá a festő lázas képzelete Káin és Abel tragédiáját a színtérül szolgáló tájra. Az erőszak-téma adott keretek között lehetséges kiszélesítését jelentette Roelant Savery Tehenet marcangoló oroszlánokat látványos tanmeseként ábrázoló képe, Charles