Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Tiziano és a velencei Madonna
GÉNIUSZOK ÉS HEMEKMUVEK Hat kiállításból álló kamarakiállítás-sorozat A Szépművészeti Múzeum fennállásának 100. évfordulója alkalmából, Baán László főigazgató ötlete alapján, a világ nagy múzeumait felkértük az ünneplésben való részvételre. A külföldi társintézményekből kölcsönzött híres műtárgyak köré saját műveket csoportosítva alkottunk meg egy-egy kiállítást. I. TIZIANO ES A VELENCEI MADONNA 2005. december 1.-2006. január 15. Kurátor: Tátrai Vilmos TÁTRAI VILMOS. TIZIANO ÉS A VELENCEI MADONNA (TITIAN AND THE VENETIAN MADONNA). BUDAPEST 2005. MAGYAR-ANGOL NYELVŰ VEZETŐ. 64 OLDAL. 17 SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓ. ISBN 963 7063 14 5 Az első kiállításhoz egy ritka esemény adott alkalmat: felbukkant Budapesten egy Tiziano kezétől származtatható festmény. A Nagyházi Galéria 2005. május 24-ei 116. árverésén eladott, majd Szentkirályi Miklós által restaurált alkotást jelen sorok írója publikálta a velencei cinquecento vezéralakjának 1540 körül festett, és a 17-18. században a modenai hercegi képtárban őrzött műveként (Vilmos Tátrai, Una novità tizianesca in Ungheria, Arte Cristiana XCIV, no. 832 [2006], 33-40). Az újfajta festőiséget rómaias grandezzával ötvöző kép mellé került Tizianónak egy olyan, nagyjából egy évtizeddel korábbi kompozíciója, amely a giorgionei örökség folytatásával és kiteljesítésével gyakorol a mindenkori nézőre elementáris hatást. A szerkezetében kötetlen, tartalmában bukolikus Mária gyermekével, a kis Keresztelő Szent Jánossal és Szent Katalinnal című képet a londoni National Gallery adta kölcsön a kiállításra. A külön paravánra helyezéssel kiemelt két Tiziano-műhöz a rendezés tizenhárom további festményt társított. A válogatás elsősorban a tizianói újítások jobb megértését kívánta szolgálni, de a Madonna és a donátorábrázolások néhány velencei sajátosságára, valamint a jellegzetesen A r elencéhez kötődé) Sacra Conversazione-képtípus változataira is rá akarta irányítani a figyelmet. A Bellini-követő Vincenzo Catena, a Tiziano-kortárs Palma Vecchio, a Tiziano-követő Polidoro da Lanciano, a velencei tanultságú ferrarai Scarsella és egy ismeretlen, de markánsan egyéni stílusú mester
