Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Sigismundus Rex et Imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában, 1387-1437

tárgyban előfordult származtatást kritika nélkül, eklektikusán nem lehet képviselni! A recenzens véleménye szerint kár volt nem komolyabban venni Kovács Eva utalásait az udvari művesség francia ágára, s egyben az 1416-ban Párizsban felfogadott és Budára küldött ötvösökről szóló híradást. Az udvari arisztokrácia luxusművészetét számos ötvöstárgy és még több címereslevél képviselte. A Sárkányrend - s igen helyesen a vele szövetséges rendek - emlékei minden eddiginél gazdagabban jelentek meg. A jól datálható és (Budára) lokalizálható drezdai Kurschwertnek épp csak sodronyzománcos hüvelye nem érkezett meg, itt volt viszont a pompás yorki kard. Az állítólag diszlexiás Zsigmond könyvkultúrája szerencsés párizsi leletekkel gazdagodott, mindenekelőtt Antonius Mincucci de Prato Veteri jogi kódexével (Pócs Dániel nyomozati eredménye) és Antonio Rosselli De Monarchiája Firenzében miniált kódexével. Zavarba ejtően tökéletes, hatalmas, Zsigmond könyvekkel szembeni ellenszenvét cáfoló s ráadásul a kritikus korszakból való prágai luxustermék a vatikáni Comestor-kódex. Lehetetlen a teljes ismertetés. Említendő a szarvserlegek csoportja és a faragott csontnyergeké (Verő Mária tanulmányával), amely e tárgytípus eddigi legteljesebb szemléje. Egy további, „Hatalom és diplomácia" című fejezet ugyancsak sok újdonságot hozott: felhívta a figyelmet a Zsigmond és köre által legalább a konstanzi zsinat idejétől kezdve tudatosan művelt vagy támogatott publicisztikára, amely (így a Richental-kódexekben, az illusztrált Windecke-életrajzban) meghatározta Zsigmond hírét, és a konstanzi és baseli zsinatokon képviselt, illetve a birodalmi reformokra vonatkozó politikájának az utókorra gyakorolt hatását. Szinte programszerű a még ősnyomtatványban is kiadott Reformatio Sigismunde Általában a politikai traktátusok, a népszerű, gyakran eszkatológikus, misztikus, alkimista népkönyvek a pergamenen miniált luxuskódexekkel szemben jórészt tollrajzos papír kéziratok, a könyv új, a nyomtatás bevezetését megelőző funkcióiról, a kor nagy mediális forradalmának fokozatos kibontakozásáról szólnak. A hatodik fejezet az „Utódok és emlékezet" címet viselte. Ugyancsak nehéz téma, szükségképpen (különösen a nürnbergi Zsigmond-kultusz és a birodalmi jelvények esetében) másodlagos, grafikai, illetve a múzeum saját gyűjteményébcíl származó rajzanyaggal, de részben izgalmas tárgyakkal is, mint a rajhradi Szent Kereszt megtalálásán Konstantinus szerepében Albertet ábrázoló tábla, V. László emlékei. Egy fejezet, a hetedik, „Zsigmond országának művészete: az internacionális gótika" címet viselte. Ez úgyszólván külön, másik kiállítás volt, vizuálisan is eltérő, az erre a célra berendezett Ión teremben. Vitatható, vajon helyes-e egyedül az internacionális gótika fogalma alá rendelni mindazt, amit itt a 14. század végi-15. század közepe előtti Magyarország művészeti kultúrájáról sikerült bemutatni. Ám kétségtelen, hogy ilyen bőségben és áramlatok, irányza-