Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Sigismundus Rex et Imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában, 1387-1437
SIGISMUNDUS REX ET IMPERATOR. MŰVÉSZET ÉS KULTÚRA LUXEMBURGI ZSIGMOND KORÁBAN, 1387-1437 Budapest, Szépművészeti Múzeum: 2006. március 18.-június 18. Luxemburg, Musée national d'histoire et d'art: 2006. július 13.-október 15. Főkurátor: Takács Imre Kurátorok: Jékely Zsombor, Papp Szilárd, Poszler Györgyi TAKÁCS IMRE ITAL.. SIGISMUNDUS REX ET IMPERATOR. MŰVÉSZET ÉS KULTÚRA LUXEMBURGI ZSIGMOND KORÁBAN. 1387-1437. MAINZ. PHILIPP VON ZABERN. 2006, 87 SZERZŐTÁRSSAL. NÉMET ÉS FRANCIA NYELVEN LS. 733 OLDAL. ILLUSZTRÁLT, ISBN 978 3 8053 3641 3 (KEMÉNY KÖTÉSBEN): 978 3 8053 3639 0 (KARTONKÖTÉSBEN) PAPP SZILÁRD. LUXEMBURGI ZSIGMOND. MŰVÉSZET ÉS KULTÚRA 1387-1437. KIÁLLÍTÁSI VEZETŐ. MAINZ. PHILIPP VON ZABERN. 2006. FRANCIA. NÉMET. ANGOL ÉS SZLOVÁK NYELVEN IS. 96 OLDAL. ILLUSZTRÁLT ISBN 963 7063 20 X SIGISMUND VON LUXEMBURG. FIN KAISER IN EUROPA. SZERK. MICHEL PAULY-F RA NÇOIS REINERT. MAINZ. PHILIPP VON ZABERN. 2006. ISBN 978 3 8053 3625 3. A LUXEMBURGBAN A KIÁLLÍTÁS ELŐKÉSZÍTÉSEKÉNT 2005. JUNIUS 8. ES 10. KÖZÖTT TARTOTT NEMZETKÖZI KONFERENCIA TANULMÁNYKÖTETE. A latin cím semmiféle diplomatikai realitásnak nem felel meg, csak arra alkalmas, hogy számítva a mai kiállításlátogató minimális latintudására, azonosító címkeként kísérhesse valamennyi nyelvi változatot. Viszont: pontos fordítása Arany János Szibinyáni Jank című balladája kifejezésének: „Zsigmond, a király, a császár." A három főnévből és egy kötőszóból álló cím magában rejti a kiállítási koncepció valamennyi, önmagában rejlő és a mai környezetéből fakadó problémáját. Ezek közül a történetileg és tudományosan legindokoltabb a középkori államelméletnek abból az alapelvéből fakadna, amely szerint „rex imperátor in regno suo" - s ez egyrészt a perszonálunió értelmezésére vonatkozik, de végséi soron minden nemzeti művészettörténetírásnak arra a feszültségére is, amely az egyetemes és a nemzeti-sajátos között feszül. A 19. század ezt a kérdést kiélezte - s már bevezetőben utalni kell arra, hogy a Zsigmondkiállításra olyan környezetben került sor, amelyben a - véletlenségből éppen konkurens - cseh vállalkozás (New York, 2005 és Prága, 2006) a dilemmának homlokegyenest ellenkező megoldását kereste, a cseh művészet egy jelentős korszakának egyetemes tekintélyt adó piedesztálra (imperial style) emelésével, kodifikációs kísérletével.
