Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
ANNUAL REPORT - A 2006. ÉV - Sigismundus Rex et Imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában, 1387-1437
A luxemburgi-magyar együttműködésben megvalósítandó kiállítás, amely már az 1990-es évek óta időnként elő-elővett európai uniós diplomáciai kívánság volt, politikai döntéssel került a 2006. év tavaszára. Zsigmond mozgalmas, fél évszázados uralkodásából következik, hogy bármely tetszőleges évben lehet valamely eseménynek század vagy ötvenes jubileumát ünnepelni, ám 1406-ra semmilyen nevezetes esemény nem esett (hacsak az nem, hogy ebben az évben rögzítette királyi oklevél a váradi első Szent László-fejereklyetartó korábbi pusztulását, ezzel alkalmat adva a győri Szent László-herma meglehetősen tarka datálási hipotéziseire). Valójában azonban a magyar kutatási helyzet megérett egy nagy kiállításra az 1987-ben, a BTM-ben rendezett első Zsigmond-kiállítás után. Ugyanakkor jelent meg A magyarországi művészet történetének Magyarországi művészet 1300-1470 körül címen kiadott második kötete, amely azóta számos korrekciót ösztönzött; legkomolyabb, alapos revíziója a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria Gótika című 2003-as kiállítása kapcsán történt. A 2000. év utáni (így Párizsban, Dijonban és Bourges-ban, 2004-ben), az 1400 körüli művészet (az internacionális gótika, lágy stílus, szép stílus, udvari stílus) problematikájára koncentráló kiállítások nemcsak indokolták, hanem egyenesen követelték, hogy a magyarországi anyag megjelenjék a nemzetközi színtéren. A mai múzeumi show-businessben nehéz a sorsa egy alapvetően tudományos eredményeket feltáró kiállítási vállalkozásnak. Még nehezebb egy olyannak, amelynek feladata egy alig ismert kultúra bevezetése és feltárása. Ráadásul elkerülhetetlen volt a kiállítás történeti jellege, ugyanakkor csupa eredeti és egykorú műalkotással. A kiállítás szerencsésen, átgondolt történeti struktúrával és az eredetiség iránti feltétlen respektussal (a súlyos kőfaragványok elkerülhetetlen műanyag öntvényein kívül egyetlen, nevezetes kivétel a bécsi Kunsthistorisches Museum kölcsönözhetetlen Zsigmond-portréjának helyettesítése modern másolattal) teremtett egyensúlyt a két szempont között. Segített ebben a középkori esztétikum újabb kori erőteljes kitágulása: nemcsak az (eredetileg a külön e célra létrehozott iparművészeti múzeumokban elkülönített) úgynevezett kisművészetek és a képző- (azaz szép-) művészet közötti, a középkor viszonyai között értelmetlen különbségtétel eltörlésével, hanem például az írás, a pecsétek, a pénzek sajátos esztétikumának befogadásával is. A kiállítás nemcsak látványt, hanem előzetes ismereteket - és sok tekintetben a közönség megszokott befogadási szokásaitól eltérő szemléletmódot - követelt. Ehhez nem elegendő az elrendezés és a szokásos katalógus, hanem különösen fontos a közönségmunka: ebből megvalósult a (kiváló, Papp Szilárd által írt) rövidebb vezető, előkészítésül megjelent a Műértő folyóirat egy beharangozó, széles körben terjesztett különszáma. Elkészült továbbá (kiváló múzeumpedagógiai szakértelemmel), de terjesztésre tudomásom szerint nem került, egy gyermekek foglalkoztatására való munkafüzet, és elkészült, de befejezetlen maradt egy, a kor összefüg-
