Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Maarten van Heemskerck budapesti Krisztus siratása-táblaképének restaurálása

A RESTAURÁLÁS MENETE A lakkréteg eltávolítására először acetonos tisztítópróbákat végeztünk. Mivel az aceton csak a lakk felső rétegének eltávolítására, illetve a kék drapériák felületén bizonyult alkalmasnak, a tisztítást végül dimetil-szulfoxiddal végeztük. Ez az oldószer a barna, fekete és vörös árnyalatokon biztonságosabb volt, mint az aceton, amely gyorsan belemart volna a festésbe. Sűrűn alkalmazott lakkbenzines közömbösítéssel az oldószer hatását sikerült úgy szabályozni, hogy a tisztítási folyamat jól kontrollálhatóvá vált. A tisztítás első fázisában a teljes lakkréteg leválasztására került sor, ezt követte a lakk alatti retusok eltávolítása. A háttér átfestéseinél rétegesen távolítottuk el az olajfilmet. Az arcokat legalább négyrétegű átfestés fedte, amelyek alatt még egy lapos ecsettel elterített, vékony, ultramarin árnyalatú temperás-akvarelles réteget is találtunk. Ezt lehetetlen volt csupán oldószerrel megpuhítani és leoldani, a dimetil-szulfoxiddal és lakkbenzinnel felpuhított festést itt mechanikusan kellett eltávolítani. A háttér tisztítását a jobb oldalon kezdtük meg. A két fokozatosan kibontakozó férfifej nagyon jó állapotban maradt fenn. A festés, vékonysága ellenére, hihetetlen finomságokat őrzött meg, az arcok bőrpírjának frissessége, a szempillák, szőrszálak fehér festése tökéletes épségben került elő. Apróbb bemaródások a széleknél látszódtak a fa nyers felszínének okker árnyalatával. A bal oldali fejek tisztításánál már könnyebb dolgunk volt, mivel jobban kiismertük az átfestések viselkedését az oldószeres puhításra. Itt az átfestés jóval vastagabb volt, és egy izoláló lakkréteget is találtunk. A több periódusban végzett javítások között tehát hosszabb idő is eltelhetett (5. kép). A feltárást követő konzerváláskor a kipergések környezetét nyúlenyv 20%-os oldatával itattuk be. A hiányok pótlását enyves bolognaikréta-masszával végeztük, a tömítés kitüremkedéseit visszacsiszoltuk. A fehér tömítéseket akvarellel festettük alá (6. kép). A felületre új lakkréteg került, amely tiszta lakkbenzinben oldott dammárgyantából áll. A tömítéseken és hiányokon lazúrozó technikájú olajretust alkalmaztunk. A függőleges tömítéseken, ahol a hiányok éles vonalak mentén alakultak ki, többnyire vékony, vonalas retusokkal dolgoztunk, hogy amennyiben sötétedés következne be a retusokon, azok semlegesen beilleszkedők maradjanak. AZ ÁTFESTÉS A háttér jelentős, a kompozíció öt alakját is kitakaró átfestésének keletkezési idejéről csak sejtéseink lehetnek. Az a tény, hogy az átfestés szerves oldószerrel biztonságosan eltávolítható volt, arra utal, hogy hosszabb időnek kellett eltelnie a festmény keletkezése és az átfestés között.