Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)
Maarten van Heemskerck budapesti Krisztus siratása-táblaképének restaurálása
ALAPOZÁS ÉS FESTÉS Az alapozóréteg igen vékonyan felhordott fehér enyves kréta, az alapozáson a tölgyfa rostszerkezete helyenként átüt. 1 " A kiemelkedő rostok felszínén az alapozás és festés több helyütt felemelkedett. Komolyabb sérülések az illesztések mentén érték a táblát, az itt keletkező kipergéseket tömítésekkel pótolták. A szegélyeknél az alapozás vékonysága miatt nem tömítettek, csak retusálták a hiányokat. A bal alsó sarok erősebben sérült. A krétás alapozást a képszéllel párhuzamosan futó bekarcolásokkal látták el. A tábla alsó szegélye mentén egymás felett több ilyen bekarcolás is megfigyelhető. Felül a bekarcolás a szegélyhez egészen közel, alig pár milliméter távolságra fut. A tábla jobb függőleges szélén alul látható egy rövid szakaszon a szegénytől másfél milliméterre a bekarcolás nyoma. E bekarcolások feltehetően a kompozíció kialakítását segítő vonalak lehetnek." A festékréteg gyantás olajfesték. A művész palettája: a fehér drapérián és testszínben ólomfehér, az arcokban ólomfehér, siena, okkersárga, az arcpír lazúrja transzparens cinóber és lakkvagy lazúrsárga. Ez a szín jelenik meg József turbánján és Magdolna köpenyén, ahol szemcsés okkert is tartalmaz. A sárga drapéria árnyékainak modellálása siena földfestékkel történt. A vörösek cinóber és krapplakk, az árnyékokban szénfeketével kombinálva, a csúcsfényeken ólomfehérrel, okkerrel elegyítve. A keresztfa barnája hígan terített, tiszta égetett umbra, a vékonyabban festett részeken áttetszik az alapozás fehérje. Megtalálható továbbá a rézzöld szín, feketével aláfestve és olajos lazúrral lezárva, amitől olívbarnás árnyalatú. A zöld világosabb árnyalataiba ólomfehér, okker és kevés azurit került. A háttér kékje homogénen elegyített tiszta ólomfehér és azurit keveréke kevés okkerrel, vékonyan terítve és néhol az alapozás világos árnyalatát is kihagyva. Mária köpenyének kékje nem tartalmaz okkert, csak fehéret, a mély árnyékokban kevés fekete színnel. A lilás szín összetételét a buzérvörös és az azurit adja ki. 12 A feltárás után láthatóvá vált, hogy a festékréteg a lokális hiányoktól és sérülésektől eltekintve ép. A tömítések néhol kismértékben ráfedtek az eredetire. Kopások Jézus testén látszottak, ahol a tölgyfa rostjainak kiálló bordazata miatt az eredeti festés elvékonyodott. Mind a lakkréteg feletti, mind az alatta elhelyezkedő retusok jelentősen elszíneződtek. A fedő lakkréteg foltos, sárgásbarna lepedékei és a lakkmaradványok csőmén már érzékelhetően zavaróak voltak. ULTRAVIOLA VIZSGÁLAT Az ultraviola fényben készült felvételen látható volt, hogy a festett felületet vastag és egyenetlen lakkréteg fedte (3. kép). 1 " A színeloszlás zöldessége a gyantás lakk olajos hozzátételére utalt. A tábla repedéseinek környezetét sok retus borította. A képmező középső függőleges tengelyében igen nagy kiterjedésű lakkréteg feletti retusok látszódtak. A legnagyobb ilyen retus-
