Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 105. (Budapest, 2006)

Maarten van Heemskerck budapesti Krisztus siratása-táblaképének restaurálása

senek. Urbach Zsuzsa szorgalmazására a Heemskerck-tábla is a vizsgált anyag közé került. A festmény teljes mozaikkép összeállítású felvételén kitűnt, hogy a homogén, bár nagy retusfoltokkal teli kék háttér öt figurát takar. A döntés, hogy a többrétegű, nyilvánvalóan szándékos átfestést eltávolítsuk, komoly megfontolást igényelt. Számolni kellett annak veszélyével, hogy az eltakart alakok csak roncsoltan vagy erősen kopott állapotban kerülnek ki az átfestés alól. A kockázatok mérlegelése után végül az átfestés eltávolításáról döntöttünk. A Szépművészeti Múzeum Baráti Köre biztosította a műtárgy helyreállításának anyagi fedezetét, így 2007. március végén hozzákezdhettünk a festmény restaurálásához. A restaurálás során sikerült maradéktalanul feltárni az eltakart alakokat. A jelenet eddig ismert szereplőihez: a halott Krisztushoz, a Krisztus testét tárté) Arimateai Józsefhez, Mária és János csoportjához, valamint a Krisztus lábánál térdelő Mária Magdolnához a háttérben újabb figurák csatlakoztak. A bal oldalon három szent asszony alakja került elő, jobbra pedig előtűnt a prémsapkát viselő, és a keresztrefeszítés szögeit kezében tartó Nikodemus alakja, illetve egy kopasz férfi karakterfej (2. kép). A restaurálás, amellett, hogy megszabadította a festményt a színeket uniformizáló elsárgult lakkrétegtől és a számtalan, bár az eredeti kompozíciót meg nem hamisító kisebb retustól, olyan újdonságokat is hozott tehát magával, amelyek szükségessé teszik a szakirodalom számára eddig másként ismert mű megújult állapotának publikálását. A restaurálást részletes technikai vizsgálat előzte meg. Felmértük és dokumentáltuk a műtárgy restaurálás előtti állapotát, ultraviola és infravörös felvételeket készítettünk. A restaurálás részletes dokumentációját a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára őrzi. A HORDOZÓ A festmény hordozója 3-4 milliméterre elvékonyított, parkettázott tölgyfa tábla.

7 A széleken észlelhető fűrésznyomok alapján körül van vágva, a festetlen képszélek hiányoznak. Az utólagos legyalulás miatt a szélek elvékonyítása nem látható. A táblát három, függőleges szálirányú, nagyjából azonos szélességű darabból illesztették össze.

8 Az illesztések mentén az alsó harmadban a vetemedések miatt keletkezett enyhe lépcsőzetesség figyelhető meg. A parkettázás 10 függőleges irányú, fixen felragasztott fenyőfalécből és 11 vízszintes csúszó hevederből áll.

9 A parkettarendszer megfelelően funkcionál. A korábbi repedések megállapodtak, mindössze egvetlen rövidebb, függőleges irányban lefelé húzódó, 8 cm hosszú repedés volt látható a jobb felső saroknál. A fatáblát 1994-ben, újrakeretezésekor szegélylécekkel látták el, amelyeket a parkettarendszerhez rögzítettek.