Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

XIV. Lajos lovas szobrának újjászületése. Kisbronzok a 19. századból

XIV. LAJOS LOVAS SZOBRÁNAK ÚJJÁSZÜLETÉSE K1SBRONZOK A 19. SZÁZADBÓL SZÖCS MIRIAM Amikor 1665-ben XIV. Lajos (1643-1705) meghívására Bernini (1598-1680) Párizsba utazott, a király lovas szobrának az elkészítésére is felkérést kapott. Az 1685-ben Franciaországba szállított márványszobor azonban nem nyerte el az uralkodó tetszését, ezért François Girardon (1628-1715) Marcus Curtiusszá faragta át, és így is állították fel a versailles-i palota parkjában.' Sikertelensége ellenére mégis Bernini lovas szobra volt az első azoknak az emlékműveknek a sorában, amelyek a királyi propaganda szolgálatában az uralkodó nagyságát hirdették. Berninit követően 1670 körül Charles Le Brun (1619-1690) kapott megbízást a Louvre udvarára szánt XIV. Lajos-szobor megtervezésére. A művészt, akinek elképzeléseit vázlatrajzaiból ismerjük, elsősorban Bernini római szökőkúttervei inspirálták, így a király lova magas sziklán ágaskodott, lábai előtt allegorikus alakok hevertek. Az emlékmű kivitelezésével Girardont bízták meg, az előkészületek azonban évekig elhúzódtak, és akárcsak Bernini lovas szobra, végül ez sem valósult meg. Le Brun pártfogójának, Colbert-nek 1683-ban bekövetkezett halálakor a munkálatok félbeszakadtak, a miniszter utódja és korábbi riválisa, Louvois már nem támogatta elődje terveit. A letisztultabb, klasszicizáló irányzat térhódításával pedig Le Brun bonyolult, barokkos elképzelése még inkább háttérbe szorult: a művészi ízléssel együtt megváltozott a politikai reprezentáció) módja is, amelybe Le Brun terve már nem illeszkedett.

2 Az 1685 utáni években a francia városok valóságos versengésbe kezdtek a király dicsőségét hirdető lovas emlékművek állításában. Párizsban és a vidéki városokban 1685 és 1686 között tizenegy XIV. Lajos-szobor elkészítését kezdeményezték. A látszólag önkéntes igyekezet mögött azonban a király környezetének akarata húzódott, amely az udvarhoz közeli egyházi és nemesi elöljárókon keresztül bírta rá a városok vezetését a vállalkozásokra. A szoborállításnak meghatározott rendje volt: a terveket mindig a királyi udvar első építészével, Jules-Hardouin