Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

Az Antik Gyűjtemény kora kykladikus tárgyai

A legtöbb tál naxosi márványból készült, vagy Naxosról került elő, ezért elsődleges készítési helyük is ez lehet, míg Pároson másodlagos műhelyt feltételeznek. A nem hiteles leletkörülményü daraboknál a naxosi lelőhely sokszor csupán a műkereskedelemben használt eredet-megjelölést takar.

4 Több tál belsejében található vörös és kék festéknyom, ennek alapján a tárgy festékanyag összetörésére, elkeverésére szolgáló keverőtálba lehetett. A mozsár és festékkeverő funkció alátámasztására szokták felhozni, hogy több darab mozsártörővel, vagy festékkeverő eszközzel együtt került elő.

5 A budapesti darabon nem sikerült festékanyag nyomát kimutatni. IDOLOK A gyűjtemény mindhárom idolja a Keros-Syros-kultúra úgynevezett kanonikus típusai közé tartozik (kora kykladikus II időszak-Kr. e. 2750/2700-2450/2400), lelőhelye és előkerülése körülményei ismeretlenek.

6 1908-ban Paul Arndt müncheni régész-műkereskedőtől vásárolta őket a múzeum, így az elsők közt téve szert jelentősebb kykladikus együttesre.

7 KORAI SPEDOS-IDOL (6-9. KÉP)

8 A szürkésfehér nagyszemcsés márványból készült, sárgásszürke patinával borított idol a Spedostípusra jellemző plasztikussággal szemben lapos, szögletes vonalú, aszimmetrikus mintázasd. A felfelé keskenyedő ovális fej a test arányaihoz képest nagyméretű. Orra rövid, egyenes, a nyaka széles és vastag, válla keskeny, csapott. A kisméretű mell aszimmetrikusan helyezkedik el; a keresztbe tett kar széles és lapos, hátul bekarcolás választja el a testtől. A bal felkart a jobb oldalival ellentétben a faragó nem választotta el függőleges vésettél a testtől. Az ujjakat vékony, szabálytalan bekarcolások jelzik, a csípőt ferdén bekarcolt vonal. A térdek ívét jelző faragás nincs egy vonalban. A térdhajlatot kívülről befelé meghúzott, bekarcolt vonal jelöli. Az enyhén behajlított lábakat mély, V keresztmetszetű vájat választja el egymástól, benne jól látszanak a készítéshez használt szerszám nyomai. A gerincoszlop vonalát vésett vonal jelzi, a lábujjakat és a lábfej hajlatát bekarcolás. A bekarcolások kivitelezése hanyag. Meglátszik ez az ujjak kiképzésén és a csípővonal ferdeségén, amelynek a vonalát két oldalról húzta meg a kőfaragó. Ezen a részen az ágyék irányában rövid, ferde, sekély bekarcolást találunk. A nemi háromszög, a korai Spedos-idolokra jellemző módon, nincs jelölve. A test több helyütt sérült: a bal mell, a lábfejek vége letöredezett. A bal lábfej külső részén a törés, a rárakódott patinaréteg alapján antik. Az arc felületét kétoldalt, az orr mentén lecsiszolták, a patina hiányából következően előkerülése után, ami roncsolta a festésnyomokat, és eltüntette a márványfelület patináját (10. kép). A fej letört, csappal van a testhez erősítve.