Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Sedet ad dextram Maiestatis. Johann Mathias Kager ismeretlen rajzai

(1564/65-1625) tartotta (50. kép).

6 Már Gerszi Teréz rámutatott arra, hogy a mű Johann Sadeler fent említett metszetábrázolását variálja. A rajz kompozíciója a metszetéhez hasonlóan tömör, mindkettőn csupán néhány felhő választja el egymástól a Szentháromság és az arkangyalok szféráját. Lényeges változtatás a metszethez képest, hogy a művész a kezét imára kulcsoló, a Szentháromság előtt felhőkön térdelő Mária alakjával egészítette ki a kompozíciót. Az arkangyalok testtartása ugyancsak más, mint az előképen. A rajz Kager korai lapjaihoz áll közel: hasonló egyrészt a lendületes és egyben könnyed, vázlatos körvonalrajz, másrészt a széles ecsetvonásokkal, nagy foltokban festett lavírozás. A figurák típusa, elsősorban Mihály arkangyal alakja Kager egyik Linzben őrzött metszetelőkészítő rajzával különösen jól összevethető. A Maximus presbiter mártíromsága című lapon a baljával a mártír szentre mutató katona lehajtott sisakos fejének, hegyes orrának, mellkasának és hasának megformálása rokon a budapesti vázlat említett részletével, bár a linzi mű az 1610-es évek első felében, a budapesti pedig öt-tíz évvel korábban készülhetett (51. kép). Jóllehet sem a windsori oltártervnek, sem a budapesti vázlatnak nem ismerjük kivitelezett festményváltozatát, a Szentháromságot Johann Mathias Kager több művén, közöttük legalább öt oltárképén ábrázolta, többnyire egy-egy nagyobb kompozíció részeként.' Az egyik festmény viszont az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármasának megjelenítésére szorítkozik. Az 1626-ban a lauingeni Szent Márton-templom főoltáraként készült képen Krisztus és az Atyaisten a windsori rajzon láthatóhoz hasonló elrendezésben a világgömb két oldalán ül, a gömbre helyezett kézzel (52. kép).

8 A Szentlélek galambja itt nem fölöttük, hanem a gömb alatt lebeg, és a rajzon szereplőkével megegyező típusú két alak közelebb került egymáshoz. Az ovális kompozíciót fölül szárnyas angyalfejek köríve, alul felhősáv zárja. Nem véletlen, hogy az 1600-as évektől egyre inkább az ellenreformáció szolgálatában álló, számos oltárképmegbízást teljesítő Kager művein sokszor visszatér ez a motívum. A tridenti zsinat képekre vonatkozó, 1563. december 3-án megfogalmazott dekrétuma megerősítette a képek fontosságát a templomokban, de a Szentháromság ábrázolhatóságának a zsinat 1545-1563 közötti ülésein sokat vitatott kérdésében jóllehet a tiltás lehetősége is felmerült - végül nem foglalt állást.

9 A zsinatot követő időszakban megfogalmazott egyes értekezések viszont a Szentháromság bizonyos megjelenítéseit egyenesen kötelezővé tették. A jezsuiták, akik Bajorországban különösen nagy szerepet játszottak az ellenreformáció megerősítésében, egyértelműen szorgalmazták ezt az ábrázolást, abban a formában, ahogy az Kager művein is