Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Sedet ad dextram Maiestatis. Johann Mathias Kager ismeretlen rajzai

megjelenik: Krisztus az Atya jobbján ül, és közöttük galambként lebeg a Szentlélek. Ilse von zur Mühlen Sustris budapesti, a Szentháromságot az Ószövetség képviselőivel ábrázoló rajzával kapcsolatban felhívta a figyelmet például a jezsuita Louis Richeome Trois discours pour la Religion Catholique című, Bordeaux-ban kiadott művének hatására a korszak Szentháromság-megjelenítéseire.

10 Richeome azt javasolta, hogy a művészek az Atyaistent Dániel próféta leírásának megfelelően idősen és trónon ülve ábrázolják, Ézsaiás próféta látomását követve királyként, Krisztust ugyancsak emberalakként, a Szentlélek pedig galambként szerepeljen.

11 Richeome az Atya, a Fiú és a Szentlélek háromszög alakban történő elrendezését is meghatározta. Gabriele Paleotti bolognai érsek az 1582-ben kiadott Discorso intorno alle imagini sacre e profane című, a tridenti tanítások alapján kidolgozott művében Isten megjelenítésének kérdésében Richeome-hoz hasonlóan foglalt állást. Az Atyaistent úgy ajánlatos ábrázolni, ahogy egyes prófétáknak, különösképpen Dánielnek megjelent: trónon, hófehér ruhában, olyan hajjal, mint a gyapjú (Dán 7,9).

12 Az egymás mellett ülő Atya és Fiú, illetve a közöttük galambként lebegő Szentlélek ikonográfiái típusa a 110. zsoltár illusztrációjaként alakult ki, és legkorábbi fennmaradt ábrázolása a 10. században készült.

13 A 16-17. században ez a típus terjedt el, szemben az addig leggyakoribb ábrázolási formákkal: a Szentháromság Kegyelem trónjaként, három egyforma emberalakként, illetve háromarcú vagy háromfejű, de egytestű emberalakként való megjelenítésével. Ez utóbbit a 16. század második felében sokan támadták, majd VIII. Orbán pápa 1628-ban meg is tiltotta.

14 A 110. zsoltár nyomán kialakult és a Credo szövegével is egybecsengő ikonográfiái típus követésében meghatározó szerepe volt Tiziano (1485/90-1576) V. Károly megrendelésére 1551-1554 között Velencében festett, az estremadurai St. Juste-kolostor főoltárának szánt, A Szentháromság apoteózisa (La Gloria) című festményének, amelynek témáját az ellenreformáció manifesztumaként maga az uralkodó határozta meg.

15 A kompozíció felső részén az egymás mellett felhőkön trónoló Krisztus és Atyaisten között galamb alakban lebeg a Szentlélek, alattuk Mária, az O- és az Újszövetség képviselői, valamint a térden imádkozó V. Károly, akit családjának több tagja vesz körül. Az 1554-ben előbb Brüsszelbe, majd két évvel később Spanyolországba szállított, ma a Pradóban őrzött kép Cornelis Cort (1533-1578) 1566-ban készült rézmetszete nyomán Európa-szerte ismertté vált.

16 E Szentháromság-típus bajorországi elterjedésében a tízéves velencei tartózkodása után 1606-ban Augsburgban letelepedett Johann Rottenhammer is fontos szerepet játszott.

17