Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
A gamhudi koporsók gallérjai
D. Célszerűnek tűnik külön csoportba sorolni két koporsót: az 51.1997 és 51.2016 leltári számút (5. kép), melyeken a rácsminta és az ékké stilizált lótuszminta (3.) együttesen jelenik meg, mivel mindkettőben eltérés mutatkozik a C csoportban tárgyalt ikonográfiától. A hasas koporsón egy, az általánosan alkalmazott stilizált lótuszvirág sor (1.) mellett három teljesen ékké egyszerűsített lótusz motívumokkal tagolt sor látható, a romboidon csak ez utóbbi. A rácsminta szintén szokatlan, ugyanis kivétel nélkül két piros és egy kék vízszintes vonallal készült. Feltehetően a helyi fejlődés hatására jött létre, bár közeli, külső minta hatása is közrejátszhatott kialakulásában. E. Hosszú ideig készülhettek azok a koporsók, amelyeken a sávok ritmikus rendjét - a lótusz teljes elhagyásával - a rácsminta határozza meg. Hasas és romboid koporsók egyaránt előfordulnak köztük. A többi csoportban is megtalálható korong-, sakktábla- és négyzetsorok megmaradtak, de részleteikben többször is új formát öltöttek (6-7. kép). 90 Bár a függőlegesen megrajzolt cikk-cakkminta jellemző erre az emlékcsoportra, mégsem alkalmazták minden egyes darabon, így az 51.1994 és az 51.1999 leltári számú koporsón sem tűnik fel. F. A Gamhudból származó budapesti anyagban egyedülálló az 51.2018/1. számú koporsógallér ornamentikája (8. kép). A gallérminta szabályos ritmusát hármas egységbe rendezett sávok alkotják, melyek közül egyedül a korong tartozik a megszokott gamhudi motívumok közé. Ez a fajta ékké stilizált lótusz ugyanis, bár formája szervesen kapcsolódik a többihez, a gamhudi anyagban idegen, csak ezen a darabon található meg. A stilizált liliom(?) pedig minden bizonnyal külső hatásnak köszönheti jelenlétét, leginkább Akhmim jöhet számításba. G. Szintén idegen a budapesti gyűjteményben az 51.2018/2 leltári számú - sajnos előlap nélkül fennmaradt - koporsógallér mintázata (9. kép), de a gamhudi anyagban nem egyedülálló. Mindkét „rácsminta" típus, mint ahogyan arra már korábban utaltunk, megtalálható más múzeumok darabjain is. Elképzelhető, hogy ez az összeállítás az el-hibchi műhely hatására alakult ki. Innen származtatnak egy Krakkóban őrzött, ezzel a mintával díszített romboid koporsót. Ltsz. 51.1988, 51.1993, 51.1994, 51.1998, 51.1999, 51.2005, 51.2008, 51.2013. A korábban említett bécsi, krakkói, kairói és werli koporsókon kívül további helyekre is kerültek gamhudi koporsók. Ehhez a csoporthoz tartozik még két romániai és egy svájci koporsó: Nagyszeben, Franz Binder Néprajzi Múzeum, lásd M. Bozan, Considerations Regarding the Mummy with Sarcophagus of the 'Franz Binder' World Ethnographical Museum from Sibiu', in Ethnological Studies and Papers, vol. 16, Sibiu 2002, 187-196; ead., Nota de subsol nr. 47, in Cornel Irimie and the Turning into Account of the Exotic Ethnographical Collection from Sibiu, Sibiu 2003; Kolozsvár, Museum Napocensis, lásd M. Ciho, Antichitäpi egiptene ín colecpiile din Románia, Cluj-Napoca 1988, 25; D. Boros, Technical Data Concerning the Mummy and Its Accessories in the Collection of the National History Museum of Transylvania in Cluj Napoca (Romania), Acta Musei Napocensis 37-38, no. 2 (2000-2001), 373-375. Burgdorf, Museum für Völkerkunde, lásd A. Küffer, Aus dem Museum für Völkerkunde Burgdorf. Das Sarg- und Mumienproject. Untersuchungen zum Hauptobjekt der ägyptischen Sammlung, in Burgdorfer Jahrbuch 2000, Burgdorf 2000, 109-115. Itt szeretnék köszönetet mondani a fotókért és az adatokért Renate Germernek, aki jelenleg a nagyszebeni koporsó feldolgozását végzi, Marta Guttmannak és Maria Bozannak a romániai anyagra vonatkozó további információkért és tanulmányokért, valamint Alexandra Küffernek a svájci koporsóval kapcsolatos információkért.
