Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
A gamhudi koporsók gallérjai
ÉRTÉKELÉS A koporsótípusok és gallérminták csoportjait összehasonlítva érdemes megjegyezni, hogy az A, C csoportba tartozó gallértípusok csak hasas koporsókon fordulnak elő, a D, E, G csoporté megtalálható a hasas és romboid típuson egyaránt, míg az F csoportba sorolt gallér romboid koporsót díszít. Ez a megoszlás valószínűsíti, hogy kezdetben csak hasas koporsók készültek a gamhudi temetkezések számára, majd a két koporsótípus egymás mellett élt a D, E és G csoportok tanúsága szerint. Kérdéses marad viszont, hogy a temetőhasználat végéig fennállt-e ez a helyzet. Nem egyértelmű ugyanis a gallértípusok egymáshoz való viszonya. Jól kitapintható egyfajta lineáris fejlődés az ékké stilizált lótuszsort kiszorító rácsminta esetében (B, C, E), nem világos azonban, hogy ezt szigorú kronológiai rendnek kelle értelmezni, hogy ti. egymás után, az előzőt kiszorítva készültek az egyes csoportok darabjai, vagy pedig egy új mühelyhagyomány kialakulásának eredménye (E), mely a korábbi továbbélése mellett (B), azzal párhuzamosan fejlődött, és emellett készültek vegyes mintázatú koporsó gallérok (C). Ez utóbbi esetben kérdéses, milyen időtartamra vonatkozik az egyidejűség. Az átalakulás iránya azonban egyértelmű. Szintén kérdéses, hogy az A csoport darabjai a B-vel egyidejűleg készültek-e, vagy később. Az első esetben minőségi eltérést tanúsítanak, míg a másikban feltételezhető, hogy az A csoport korábbi, mivel erősen kötődik a késői kori díszítő hagyományokhoz, és a B csoport tulajdonképpen ennek egyszerűsített változata. Szintén további kutatásra szorul a D és C csoport esetleges egyidejűsége. A gamhudi koporsók keltezése egyelőre bizonytalan. Ha az akhmimi kartonázs készletek tanulmányozásánál nyert eredményeket alkalmazhatjuk a gamhudi anyagra, 91 akkor a koporsókban talált kartonázs emlékek szerint a testet borító, több darabból álló és az egy összefüggő leplet alkalmazó megoldás alapján a temetőt a Ptolemaiosz kor teljes időszakában és a római hódítás kezdeti, illetve átmeneti korszakában is használhatták. Mivel a rozettás és duplavonalas ék-lótuszos koporsók (A, B) korai daraboknak tűnnek, ezek a koporsók a Ptolemaiosz kor viszonylag korai időszakától készülhettek, talán még a Kr.e. 3. század közepe előtt, amikor az akhmimi Dzsed-Her koporsója készült. Kifejezetten új jelenség a rács- és cikk-cakkminta megjelenése, amely nem csak öt-hat részes kartonázs együtteseken fordul elő, hanem a múmiavásznakon is. Ilyen vásznakat hasas és romboid koporsókban elhelyezett múmiákon egyaránt találtak, és ezeket a koporsókat is rendszerint rács- illetve vízszintes cikk-cakkmintával díszítették. Ezek az egybefüggő múmialeplek viszont valamivel későbbiek, mint a több darabos készletek: a Kr.e. 2-1. századra keltezhetők. Az E csoport koporsói nagy számban készültek és feltehetően hosszú ideig voltak használatban, de ennek pontosabb időbeli behatárolása egyenlőre nem lehetséges. A kutatás jelen fázisában tehát nem áll módunkban a Ptolemaiosz koron belüli pontosabb keltezés, melyet a gamhudi koporsók és az itt nem említett koporsó 91 Schweitzer 1998 (15. j.), 325-352.
