Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
A gamhudi koporsók gallérjai
Ékké alakított lótusz motívum A gamhudi koporsókon gyakran előfordul a stilizált lótuszvirág, amely sok esetben a galléron belül is ismétlődik, nem egyszer minden második sort ez a minta tölt ki. 16 1. A minta fő motívuma a lótuszvirág ék alakra stilizált formája. Rendszerint kettős, ritkábban szimpla fekete vonallal rajzolták meg. Az így kialakított háromszögek között a felfelé csúcsosodó ékek belső tagolással is rendelkeznek: középen három vízszintes sáv található, alul pedig két függőleges vonal osztja meg a teret. A motívumsornak - akár azonos galléron - több változata is készült. 1 a. Az egyik változaton a függő háromszögekbe még egy ékformát rajzoltak, és az így keletkezett belső felületet zöld festéssel töltötték ki, a közöttük kialakult álló háromszögekbe festett vízszintes sávokból a középső piros, a két szélső festetlen. Az alsó rész két szélső mezőjét az 51.2001 leltári számú koporsón pirossal színésztek, illetve piros korong alakú mintával díszítették, a budapesti gyűjtemény esetében az 51.1992 és 51.1996 leltári számú koporsókon. Ezek a korongok azt sugallják, hogy a motívumsort eredetileg különböző növényi elemekkel kiegészített színes lótuszvirág minta alkothatta, 17 míg a szögletes kiképzés alapján feltételezhető, hogy a lótuszszirmok és az azok között haladó sávos sor lehetett a minta előzménye. 18 Ez utóbbi az 51.2116 leltári számú gamhudi kartonázs galléron is kimutatható. lb. Ez a változat az előzőtől annyiban tér el, hogy az álló háromszögek középső vízszintes sávja alatt a két szélső mezőt zöldre festették. Ezzel egyidejűleg előfordul, hogy a felső csücsköt kékkel színezték. Ezt a mintát az 51.1990, 51.1997, 51.2007, 51.2017, 51.2107 leltári számú koporsók mutatják. le. E típuson az alsó, álló háromszögben a középső vonalak esetenként ék formában össze is futhatnak. A motívumot nem színezték. Erre példa az 51.1992 leltári számú koporsó. 19 ld. A motívumot négy egymással párhuzamosan futó vonallal rajzolták elő, az álló ék alakban alul egy-egy piros korong látható az 51.1989 leltári számú emléken. 2. A budapesti gyűjtemény egy romboid alakú, 51.2018/1 leltári számú koporsóján kettős vonallal határolt, kék vagy zöld ék minta tölti ki a sávot. 6 Egy denderai felirat szerint (IV, 233-234a) a széles gallér kilenc sor lótuszsziromból állt, lásd Fr. Daumas, Sur trois représentations de Nout a Dendara, Annales du Service des Antiquités de l'Egypte 51 (1951), 381-382. 7 R. Egner-E. Haslauer, Särge der Dritten Zwischenzeit I, Corpus Antiquitatum Aegyptiacarum, Kunsthistorisches Museum, Wien 1994, no. 15: Ankhefenmut belső koporsója, 21. dinasztia; W. V. Davies, Colour and Painting in Ancient Egypt, London 2001, pi. 51,2; Ägyptisches Museum. Staatliche Museen zu Berlin, Hrsg. K-H. Priese, Mainz 1991, 211, Nr. 128; Loin du sable. Collections égyptiennes du Musée des Beaux-Arts et d'Archéologie de Besançon, Besançon 1990 (a továbbiakban Loin du sable), 20-22, no. 1. 8 Lásd Davies 2001 (17. j.), pis. 50,2, 54,2; Z. Hawass, Tutankhamun and The Golden Age of the Pharaohs, KMT 16, no. 2 (2005), 24; Nefertiti gallérját lásd D. Arnold, The Royal Women of Amarna. Images of Beauty from Ancient Egypt, The Metropolitan Museum of Art, New York 1996, 64, fig. 58. 9 Ptah-Szokárisz-Ozirisz-szobor gallérján is megjelenik, lásd Loin du sable 1990 (17. j.), 70, no. 68.
