Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
A gamhudi koporsók gallérjai
3. A motívum alkalmazása során, így az 51.1997 és 51.2016 leltári számú koporsókon előfordul olyan változat is, hogy csak egy, ék alakot képező ferde vonalrendszert alakítanak ki, és ez adja a színezésre alkalmas alapot. Ebben az esetben az álló háromszögekben a középső vízszintes sávból induló, csúcsára állított piros háromszögek találhatók. 4. Ugyancsak elvétve, de a gamhudi anyagban megtalálható a felfelé néző, bimbókkal váltakozó lótuszvirág motívum élethűbb megmintázására törekvő variánsa is. A mai ismeretek alapján egyelőre csak Iri-khet-esz Krakkóban őrzött koporsóján fedezhető fel ez a díszítés, 2 melyen a növények ívesen hajló szárral kapcsolódnak egymáshoz. A lótuszvirágos díszítő sor még az Újbirodalom idején alakult ki, és különösen a 21. dinasztia kori Amon papi koporsókon volt népszerű. 21 A motívum különböző mértékű stilizálása a késői kori koporsókon sem ritka. 22 A Ptolemaiosz korban a koporsódíszítés egyik általánosan kedvelt, számos változatban előforduló motívumává vált. Az egyenesen álló növénykoszorúból levezethető változat szintén ismert volt. 23 Függőleges cikk-cakk minta A Budapesten őrzött gamhudi koporsók gallérsávjainak egy részén jellemző a függőleges irányban megrajzolt cikk-cakkminta alkalmazása, mely ritkábban ugyan, de helyenként a nyakpánton is előfordul, 24 sőt kairói hasas koporsókon még a félkör alakú középső részre is rákerült. 25 A rajzok szabályos közönként, felváltva piros és kék vagy zöld festéssel kitöltve követik egymást. Mindkét koporsó típuson megtalálható, sőt a korong a sávmintához hasonlóan jellemző számos gamhudi koporsó lábszáron futó oszlopainak a díszítőelemeként is, ezúttal vízszintesen egymás alá helyezve. A Bécsben, Kairóban és Werlben őrzött gamhudi koporsók díszítésében szintén közkedvelt volt. 26 A Gamhudból származó emlékeken kívül, meglepő módon, csak egy Abuszir el Melekből származó koporsón akadtam a motivum nyomára. 27 20 Lásd K. Babraj-H. Szymanska, The Gods of Egypt, Archeological Museum, Crakow 2000, 104-105, no. 57. A hibehi anyagban elvétve szintén megtalálni, lásd G. Botti, Le casse di mumie e i sarcophagi da El Hibeh nel Museo Egizio di Firenze, Firenze 1958, fíg. 41. 21 Például G. Andreu-M-H. Rutschowscaya-Ch. Zigler, L'Egypte Ancienne au Louvre, Paris 1997, 167-168, no. 80: Théba, 21. dinasztia. 22 Például The Exhibition of Art Treasures of Ancient Egypt, Tokyo National Museum, Japan 1988-1989 (a továbbiakban The Exhibition), no. 123; Davies 2001 (17. j.), pi. 55,1; Botti 1958 (20. j.), figs. 3, 18, 20, 22, 34, 38, 43; P. Lacovara-B. T. Trope, The Realm of Osiris. Mummies, Coffins, and Ancient Egyptian Funerary Art in the Michael C. Carlos Museum, Atlanta 2001, 56, no. 44. 23 Például M.-L. Buhl, The late Egyptian anthropoid stone sarcophagi, Kobenhavn 1959, 158. 24 Ltsz. 51.1988, 51.1989, 51.1993, 51.1998, 51.2005, 51.2008, 51.2013, 51.2016; nyakpánton: ltsz. 51.1989, 51.1993, 51.2005. 25 Kairói Múzeum, ltsz. TR23-15-16-10. 26 Bécs, Kunsthistorisches Museum, ltsz. ÄS 6689, ÄS 6691, ÄS 6692; lásd Die Mumie im Forum der Völker, Hrsg. R. Germer, Werl 1995. 27 Lásd V. Schmidt, Sarcophager, Mumiekister og mumiehylstre i det garnie Aegypten. Typologisk Atlas med indledning, Kobenhavn 1919, 240, no. 1392.
