Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
A gamhudi koporsók gallérjai
A GALLÉR KIALAKÍTÁSA A sólyomfejes gallért (wsh n bjk) és a rendszerint vele ötvözött és azonos motívumokat tartalmazó nyakpántot minden esetben sávokra tagolt geometrikus motívumok díszítik 12 - esetenként növényi ornamentikával gazdagítva -, melyek keskeny, sárgás színű elválasztó sávokkal különülnek el egymástól. A díszítés két szélét fekete vonal zárja. A gallér és a nyakpánt rendszerint a parókaszárnyak aljával egy vonalban találkozik. A gallér sávjainak száma négy és tizenöt között váltakozik, leggyakrabban tizenkét motívumsort alakítottak ki, míg a nyakpántnál - eltekintve attól a ritka esettől, amikor nem festették meg, mint az 51.1991 leltári számú koporsó esetében - ez három és hat közé esik. 13 A nyakpánt sorai rendszerint egyenesek, a gallér középen félkörrel, illetve féloválissal kezdődik, ehhez íves sorok kapcsolódnak. 14 A motívumok többnyire ismétlődnek. Alul a nyakpántnál és a gallérnál egyaránt cseppminta zárja a kompozíciót, melynek alsó végeit a többi sorhoz hasonlóan festett, fekete vonal köti össze. Érdemes áttekintetni a leggyakrabban alkalmazott motívumokat. Ezek az ékké alakított lótusz-, négyzet-, sakktábla, függőleges cikk-cakk-, rács- és korongminta. Néha szokatlan a mintaválasztás, mivel a korszak általánosan használt, nem egyszer nagy múltra visszatekintő motívumai között a gamhudi koporsókon megbújnak ritka, máshol alig használt motívumok is. A gamhudi gallérok „pálca", szirom, liliom, rozetta, papirusz és pontozott gyöngysor motívumai mellett viszonylag sok olyan mintát is találunk, mely más vidékeken gyakrabban jelenik meg a koporsógallérokon. 15 Bizonyára nem véletlen, hogy ezek a motívumok a gamhudi koporsók díszítésében általában háttérbe szorultak. Ennek oka éppúgy lehet egy helyi hagyományvilág kialakítása és tudatos továbbvitele, mint a mesterek más jellegű iskolázottsága, képzettsége. 2 Önálló elválasztó szalaggal, ami négyszögletes, piros, kék, zöld vagy sárga egységekből tevődik össze, és a koporsó többi dekorációs egységeit is elválaszthatja egymástól. 3 Néhol annyira kopott a nyak területe, hogy nem lehet megállapítani, hogy díszítették-e egyáltalán, vagy sem. Kivételt képez a budapesti 51.2018 leltári számú koporsó, amelyen három egység különül el, és mindegyik négy-négy sorból tevődik össze. 4 A nyakpánt a sormintáktól eltérő elemeket is tartalmazhat, mint például lótuszvirág, skarabeusz, udzsat szem, pektorálé stb., de egyes középső részeknél annyira lepergett a festés, hogy a szabálytalan foltok nem teszik lehetővé egy esetleges eredeti bővítmény megállapítását. A budapesti koporsók közül egyedül az 51.1989 leltári számú darabon kivehető a skarabeusz. 5 Ismert több más regionális díszítési protokoll is, például Szakkara, lásd A. Batrawi, Remains of the Ka-Nefer Family, a Scribe of Ptah's Temple at Memphis during the XXVIth Dynasty, Annales du Service des Antiquités de l'Egypte 50 (1950), 477-494, pl. 3; D. A. Ashton-M. J. RavenJ. H. Taylor, Coffins and Related Objects, in The Tomb of lurudef. A Memphite official in the reign of Ramesses II, London 1991, 8-31; A. Niwinski, Coffins from the Tomb of lurudef. A reconsideration. The Problem of Some Crude Coffins from the Memphite Area and Middle Egypt, Bibliotheca Orinetalis 53 ( 1996), 324-363; Akhmim, lásd A. Schweitzer, L'évolution stylistique et iconographique des parures de cartonnage d'Akhmim du début de l'époque ptolémaique à l'époque romaine, Bulletin de l'Institut Français d'Archéologie Orientale 98 (1998), 325-352; Théba, lásd G. Schreiber, Ptolemaic Cartonages from Thebes, Agyptus et Pannónia, vol. 3, Budapest (nyomdában); Kom Ombo, lásd A. Schweitzer, Les parures de cartonnage des momies de Kom Ombo au musée Guimet d'histoire naturelle de Lyon, Revue du Louvre 3 (1992), 18-27.
