Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

A 19. század híradásaiból is kitűnik, hogy a Brunszvik-Forray-Nádasdy család az elsők között cselekedett, ha bárminemű hazafias adakozásra, alapításra volt szükség. Nemcsak Gróf Forray Iván anyját, gróf Forray Andrásnét, szül. gróf Brunszvik Júliát (47. kép) emlegették „lelkes honleányként" a korabeli lapok, hanem nővérét, gróf Nádasdy Lipótné, szül. gróf Forray Júliát (1811-1863) is.

6 Fia korai halála rendkívül megrázta édesanyját, aki feladatának érezte, hogy emlékét az utókornak megőrizze. E gondolathoz kapcsolódóan 1859-ben posztumusz kötetként, díszes úti albumba

7 foglalva adta ki a gróf által az említett út során készített több mint 40 képet. Az eredeti festményeket Joseph Heicke

8 bécsi művész litografálta, a teljes kötetet Császár Ferenc

9 irodalmár rendezte sajtó alá. Császár megemlékezését további illusztrációk kísérték, melyek közül külön kiemelendő az a gróf Forray Ivánról Joseph Kriehuber

10 által 1856-ban készített kőrajz (48. kép), mely Barabás Miklós 1852-ben, a gróf halálának évében készült metszetét másolja (49. kép).

11 Gróf Forrayné az albumból - mely a korszakban különlegességnek számított és nagy 6 Forray Júlia fiát, Nádasdy Tamást hazafias szellemben nevelte, s a család az 1842-ben született második gyermek, Ferenc nevelésében is hü maradt a magyar szellemiséghez. Nádasdy Ferenc később gróf Zichy Ilonával kötött házasságot, és az ő gyermekük, Tamás is hasonló neveltetésben részesült. Pl. Kazinczy és Kisfaludy Károly találkozását ábrázoló kép készíttetését is gróf Nádasdy Lipótné, gróf Forray Júlia felszólítására támogatták a lelkes arisztokrata hölgyek. (Divatcsarnok 1859, 1. sz., „Érdemlap".) „Otthonosak voltak termeiben a művészek is, kik által, buzdítást s áldozatot nem kímélve, a magyar történelem legszebb mozzanatait örökíttette meg képtárában, csakhogy nemzetünk múltjának szépségét ezúton is emlékezetbe hozza. Ö honosította meg saját palotájában a hazai szobrászat legjobb példányait, s számtalan jeles iparművet, melyeket hazai kezek gyártottak. Az ő kezei rendezték palotája történelmileg nevezetes könyvtárát..." (Vasárnapi Újság, 1864. január 17). 7 Az „Utazási Album"-bó\ származó egyes litográfiák a műkereskedelemben rendszeresen fel-feltűnnek, a teljes kötet pedig több hazai közintézményben megtalálható: Szépművészeti Múzeum - SZM Grf. 30 - Horovitz ajándéka 1900. okt. 9., ltsz. 293/1900; Széchényi Könyvtár; MTA Keleti Könyvtár (díszkötés); Magyar Nemzeti Múzeum; Magyar Nemzeti Galéria stb. 8 Wurzbach, C. von: Biographisches Lexikon. Bd. VII. Wien 1862, 206; Thieme, U. - Becker, F.: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. Bd. XVI. Leipzig 1923, 251-252. „Wien, 1811 - 1861, Tier-, Landschaftsmaler und Litograph (...). Studierte an der Wr. Akad. 1824-26 u. 1831 und beteiligte sich seit 1834 an den Kunstaussteil, in St. Anna. Er unternahm häufige Studienreisen, verweilte 1842 in Italien, später in Ungarn und im Orient." 9 Császár Ferenc (1807-1858), kolgyári jogtudós, az MTA levelező tagja. A korszakban több saját lapot is működtetett: Pesti Napló, Divatcsarnok, Törvénykezési Lapok, Magyar Hölgyek Naptára. 10 1853-ban Alconiere Tivadar (1797-1868) készítette el a nyomatot színezett változatban, feltehetően Kriehuber Barabás metszete után készített változata alapján (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Képcsarnok, ltsz.: 6989). 11 Barabás Miklós (Márkusfalva 1810 - Budapest 1898), Soborsini Gróf Forray Iván es. kir. aranykulcsos, J.j.l.: Barabás 852. (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Képcsarnok, ltsz. 1279).