Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
híre kelt 12 - minden jelentős személynek és intézménynek ajándékozott, többek között az osztrák császárnak 13 és az Erdélyi Múzeumnak. 14 Az album megjelentetése csak egy volt a „gyászban fogant" tevékenységek sorában, amellyel a szerető anya művészetpártfogói kapcsolatait is felhasználva és kamatoztatva gondoskodott fia halotti kultuszáról. Forray Andrásnénak azonban mindenekelőtt Iván művészi elgondolású/kivitelű síremlékének elkészítését kellett megszerveznie. Bár e kenotáfiumot, melyet eredetileg a soborsini kegyúri templomban helyeztek el, mára elveszettnek nyilvánították, 15 elgondolásáról, kivitelezéséről azon fametszetes illusztráció segítségével alkothatunk képet, amely az említett úti albumban jelent meg először, a gróf életútját ismertető szöveg végén (50. kép). E síremlék művészettörténeti jelentősége abban áll, hogy alkotója Ferenczy István, az első magyar szobrász (Rimaszombat 1792 - uott 1856) volt, aki életének utolsó, Rimaszombaton töltött éveiben dolgozhatott a megrendelésen, de halála megakadályozta a teljes kivitelezésben. 16 Ferenczy, Itáliából hazatérve, itthoni működésének már korai időszakában komoly megrendeléseket kapott a családtól (pl. az alsókorompai Brunszvik síremlék), ezért okkal feltételezhetjük az alábbi források figyelembevételével, hogy a Brunszvik családdal megmaradt jó viszonynak köszönhetően ebben az időben nemcsak a síremlékkel, hanem Forray Iván portréjának elkészítésével is foglalkozhatott. Ferenczy 1853-54-es levelezésében olvashatjuk, hogy Forraynétól megbízást kapott a síremlékre, 17 amelynek gipszváltozatával decemberre már el is készült. 18 A kora12 Többek között: Aradi Híradó, 1859. január 23, 3., október 16, 3; Családi Lapok, 1859. január 2., 21-22; Divatcsarnok, 1859, 3. sz., 22; Kolozsvári Közlöny, 1859. május 18, 184 stb. 13 A díszkötésű kötet kiállítása láttán különösen lelkendezett a helyi sajtó: „Az óriás nagyságú könyv veres szaffianbőrbe van foglalva. A szegletekre aranyozott pántok illesztvék. A táblák közepe színezett domborművekkel van ellátva, melyek legfölsőbbike a boldogult gróf arczképét, közepe a könyvben foglalt rajzok egyikét, legalsóbbika pedig a gróf családi czimerét ábrázolja. A dúsgazdag aranyozás között a kék és veres színezetű domborművek és betűk gyönyörűen tűnnek elő. Nem ily gazdag kiállítással, de hasonló domborművekkel készültek a setétveres kötésű azon példányok, melyek eladásra szánvák. Ezeken az ízletes egyszerűség feltűnő. A préselt alakok, pántok domborművek ugyanazok, mint a diszkötésű példányon, csakhogy nem aranyozottak. Általában ez album oly pompás és oly dúsgazdagon van kiállítva, miszerint nemcsak a magyar, de a külföldi irodalom sem tud hozzá hasonlót fölmutatni. A nyomtatás remek, a rajzok kitűnő szépek, a papír bőrvastagságu és amelyen tisztelt grófné alig állithatott volna szebb emléket fiának, mely egyszersmind a magyar irodalom diszét is emelte volna." (Divatcsarnok, 1859, 215.) 14 Aradi Híradó, 1859. május 29. 15 1942-ben - Forray utazásának 100. évfordulójakor - még megvolt. Lásd Magyar Nemzet, 1942. december 6. 16 A síremlékről készült metszet szintén közölve: Meiler S.: Ferenczy István élete és művei. Budapest 1906, 356. 17 „...pár nap múlva megérkezett Forray grófnő, kivel csakugyan szerződtem is és három vagy 400 pengő forintig egy klenóc - vagy sima - bányai kőből készítendő kis emlékre a fiának." (Ferenczy István levelei. Közzéteszi Wallentinyi D. Rimaszombat 1912, 443-444; Ferenczy Józsefnek, Pest, 1853. július 22.) 18 „...első dolgom volt a Forray grófnő emlékmintáját vagy modellét gipszbe elkészíteni, mely is deczember 19-dika táján el is készüle..." Ibid., Ferenczy Józsefnek Rimaszombat, 1854. január.
