Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
egyúttal a lapjait is átrendezték. 69 A Fairfax Murray Mintakönyvet, bár első ránézésre ép, sértetlen ívfüzetnek tűnik, bizonyos, hogy két külön ívfüzetből utólag fűzték egybe, akárcsak a híres Bergamói Könyvet, amelyet szintén több korábbi mintakönyv részleteiből állítottak össze. 70 Mivel az utólag, a posteriori kötött mintakönyvek kevés szabályszerűséget mutatnak, az általános kodikológiai megfigyelések csak megszorításokkal alkalmazhatók. Ráadásul a mintakönyvek gyakran töredékesen, lapjaikra szedve, nemritkán a gyűjtők által újrarendezve, akkurátusan körbevágva maradtak ránk. Az ívfüzeteken belüli bifoliók sorrendjére, a hiányokkal és átrendezésekkel együtt a Gregoryszabály révén, az újrakötött ívfüzetekben is lehet következtetni. Egy kétoldalas rajz pedig döntő bizonyítéka lehet annak, hogy a két lap már a rajzoláskor is egymás mellett volt. De fontosak az egykori öltési helyek, az oldalközép hajtások, a lapszéli sérülések, és bár nem minden esetben, de a rajzok stílusának egységes vagy éppen eltérő jellege is/ 1 Az ívfüzet rekonstrukciója A budapesti mintakönyv a gyűjteménybe kerülésekor egyetlen, nyolc félbehajtott pergamenlapból (8 bifolio, 16 folio, 32 oldal) összefűzött ívfüzetből állt, melyet egy ugyancsak félbehajtott, azonos méretű, üres pergamenlap borított. Mikor a gyűjteményben a mintakönyvet lapjaira szedték, sem a pergamenlapokon, sem a mintakönyv leírókartonján nem jelölték a lapok sorrendjét. 1973-ban Zentai Loránd már csak a pergamenlapok dobozbeli sorrendjére támaszkodhatott, az általa publikált levélszámozás is ezt követi. Bár tanulmányában a pergamenlapok akkori sorrendjének eredetiségével szemben megfogalmazott kételyének is hangot adott, a lapok elrendezését összességében elfogadhatónak találta, mindössze egyetlen pergamenlap akkori, dobozbeli helyét vitatta. Zentai Loránd szerint, a mintakönyvet kezdetben csak hét bifolio alkotta, melyhez később, a második mester fűzött egy újabb, félbehajtott pergamenlapot (bf. VII). Zentai Loránd ennek az újonnan befűzött pergamenlapnak az eredeti füzetbeli helyére tett javaslatot. 72 A tanulmányában publikált levélszámozás azonban különös eredményhez vezet, hiszen a mintakönyvnek így csak az ötödik oldalán kezdődnek az első műhely rajzai/ 3 Miért hagyták üresen az ívfüzet kezdő négy oldalát az első műhelyben, és kezdtek csak az ötödik oldalon rajzolni, ahelyett, hogy az elején láttak volna munkához? De legalább enynyire szokatlan a hét bifolióból összeállított ívfüzet használata is, mely ilyesformán inkább utólag összeállítottnak tűnik. Az ívfüzet lapjainak utólagos átrendezésére, a posteriori jellegére utal a nyolc bifolión sorakozó rajzok elrendezése is. A mintakönyvben öt bifolión (bff. II-VI) mindkét időszakból származó rajzok, míg három bifolión (bff. I, VII, VIII) csak a második műhely mesterének rajzai 69 Elen: i.m. 1995 (2. j.), 49-50. 70 A Bergamói Könyvről lásd 26. j. 71 A mintakönyvek és vázlatfüzetek rekonstrukciójának főbb kodikológiai aspektusairól lásd Elen: i.m. 1995 (2. j.), 26-29. 72 Zentai: i.m. 1973 (3. j.), 117. 73 Zentai levélszámozása szerint f. 3r (bf. II, f. 2r).
