Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
Fájdalmas Anya szembeállítása. 14 Ezeket intercesszió diptychonoknak nevezzük, mivel új momentum Mária közbenjárása Fiánál az emberiség bűneinek megbocsátásáért. A Németalföldön és német területeken terjedt el a festészetben és a grafikában. Itáliában szinte alig találni rá példát, holott a típus eredete valójában itt keresendő! 15 A műfaj egyik első, csak későbbi rajzmásolatban fennmaradt emléke az úgynevezett Avignon diptychon, mely Krisztus és Mária buszt portréit ábrázolja. 16 Visszatérve a budapesti és a berlini dombormű ikonográfijára, Eszláry Éva helyesen határozta meg Salvator incoronatus-ként. Az élő Krisztus itt töviskoronát és nyitott köpenyt visel. Valójában az Ecce Homo rövidített, Andachtsbild-szerü ábrázolása János 19, 1-3 alapján. „A katonák tövisből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak és így gúnyolták: ,Üdvözlégy, zsidók királya' és arcul ütötték." Az Ostentatio Christi narratívájának ritkábban ábrázolt redukált ábrázolásai azok a félalakos képek, melyeken Krisztus gyakran az ostort, a vesszőt vagy a nádat tartja a kezében. 17 Panofsky klasszikus tanulmánya Jan Hey brüsszeli festménye alapján definiálta ezt a típust, elkülönítve a félalakos Vir Dolorum, illetve a Salvator Mundi ábrázolásoktól. A téma kontaminációjára ő is hoz egy érdekes példát, egy 15. századi Vir Dolorum fametszet felirata: Ecce homo. 18 A Salvator Coronatus kifejezés egyébként egy végrendeletben előforduló definíció. Jan van den Winckele leuveni 14 Alapvetően ma is Panofsky, E.: „Imago Pietatis". Ein Beitrag zur Typengeschichte des „Schmerzensmannes" und der „Maria Mediatrix". In Festschrift M. ]. Friedländer. Leipzig 1927, 261-308; a diptychonról Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte. Bd. IV. Stuttgart 1958, 64. skk. A Boutsi formuláról többek között ComblenSonkes, M.: Le Musée des Beaux-Arts de Dijon. Corpus de la peinture des Anciens Pays-Bas. Vol. 14, Bruxelles 1986, cat. 142; From Van Eyck to Bruegel. Early Netherlandish Painting in The Metropolitan Museum of Art. Ed. Ainsworth, M. W. New York 1998, cat. 58. 15 Van Os, EL: The Art of Devotion in the Late Middle-Ages in Europe 1300-1500. Kiállítási katalógus. Rijksmuseum, Amsterdam 1994, 40. Legutóbb Petrucci, R: La religiosità lucchese nella sculture di Matteo Civitali. In Kat. Lucca 2004 (6. j.), 148 passim. Civitali két terrakotta büsztjét említi a Megváltó és Mária alakjával. 16 Pacht, O.: The Avignon Diptych and Its Eastern Ancestry. In De artibus opuscula XL. Essays in honor of E. Panofsky. Ed. Meiss, M. New York 1961, 402-417, fig. 1.; Sterling, Ch.: La peinture médiévale à Paris 1300-1500. Vol. 1. Paris 1987, 140. skk., fig. 75; Kovács, L: An Unusual Type of the Authentic Portrait of the Virgin. The Iconography of Pietro di Ambrogio's Painting in the Christian Museum of Esztergom. Acta Históriáé Artium 39 (1997), 1-18. 17 „Et milites plectentes coronam de spinis imposuerunt capiti ejus et veste purpurea circumdederunt eum. Et veniebant ad eum, et dicebant: Ave rex Judaeorum, et dabant ei alapas." - Az Ecce Homo összetett ikonográfiájáról lásd Lexikon der christlichen Ikonographie. Hrsg. Krischbaum, E. Bd. I. 1968, 560. skk., 570. skk.; Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte. Bd. IV. Stuttgart 1958, 695 skk.; Urbach, S.: Ein unbekanntes Gemälde des Meisters des Johannesaltars aus Gouda. Niederdeutsche Beiträge zur Kunstgeschichte (megjelenés előtt). Az Ecce Homo félalakos típusáról alapvetően Panofsky, E.: Jan Heys „Ecce Homo". Speculations about its author, its donor and its iconography. Bulletin du Musée Royaux des Beaux-Arts 5 (1956), 95-138. 18 Ibid., fig. 15.
