Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
polgár 1504-es végrendeletében van szó egy Facies Salvatoris képről, mely fia 1554es végrendeletében már így szerepel: „...imaginem beaté Virginis en imaginem Salvatoris coronatum.. ." 19 Az új képi formula nagy népszerűségre tett szert, a kettős képeken a Fájdalmas Krisztus, az Ecce Homo egyaránt szerepelhetett a Madonnával szemben. 20 Egy kis házioltárrá, triptychonná alakított diptychon ismert Aelbert Bouts műveként (33. kép). 21 Német és közép-európai területen is készültek hasonló alkotások, bár kevesebb maradt ránk. Nyilvánvalóan nem csak a festészetben és a grafikában, hanem a kisművészetek területén is használatos volt ez az ikonográfia, amit egy rendkívül ritka és értékes, sajnos a mai napig feldolgozatlan emlék is bizonyíthat. Ez az esztergomi kincstár hímzett szövet-diptychonja, a Szent Arc és a Mater Dolorosa ábrázolásával, melyet bizonyára útioltárként használtak. 22 Nyilvánvalóan ilyen könnyen szállítható művek közvetítették a témát. Mint említettük, Itáliában kevés 15. századi példája van ennek a diptychon típusnak. Ebben az esetben is azzal lehet számolni, hogy az itáliai trecentóban megfogalmazott ikonográfiái formula északon vált népszerűvé, és a 15. század derekán más képtípusokkal együtt, északi hatásként érkezett vissza Itália művészetébe! Az olasz és flamand művészet kapcsolatának kutatása Aby Warburg óta egyik kedvenc témája a művészettörténetnek, kiterjedt irodalma van. A művészettörténeti vizsgálatok azonban elsősorban a stílushatások, a megrendelések és a művészeti piac kérdéseire irányulnak, kevesebb figyelmet kap a témák vándorlásának és az ikonográfiának a vizsgálata. Ennek pedig jól megragadható esete a Fájdalmas Krisztus, illetve az Ecce Homo és ezek variánsai, melyek kifejezetten északias formájukban inspirálták az olasz mestereket. Példa ez a Salvator incoronatus, melyet kis esettanulmányként vizsgálunk. Az ismert passzus, melyet Francisco de Hollanda Michelangelo szájába adott 1538-ban, jellegzetes humanista szellemű értékítélet a flamand festészetről. „A Németalföld festészete ...valóban jobban megfelel az ájtatosoknak, mint az olasz iskola bármely képe. Az olasz festészet nem fogja könnyekre indítani, a flamand annál inkább, de nem annyira a festés kiválósága és jósága, mint inkább magának a hívőnek a kiválósága és jósága révén. A nőknek fog tetszeni, különösen a nagyon 19 Idézi Smeyers, M.: Dirk Bouts (ca. 1410-1475), en Vlaams primitief. Leuven 1998, 409. A krakkói Czartoryski képtár Madonnáját Smeyers már Boutsnak tulajdonította, Ringbom még Van der Weydenként reprodukálta (Ringbom: i.m. 1965 [13. j.], fig. 19.). 20 A típusról többek között újabban lásd Campbell, L.: The Fifteenth Century Netherlandish Schools. London, National Gallery 1998, 52. Az Eszláry által is közölt dijoni kompozíció másik példánya Bologna, Pinacotheca, mint Aelbert Bouts. 21 Többek között Dirk Bouts en zijn tijd. Leuven 1975, B/37, B/38, 294. Legutóbb kiállítva: Spiegel der Seligkeit. Kiállítási katalógus. Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum 2000, Kat. 29 (1500 körül). 22 Magyar(?) munka, 1500? körül, az esztergomi kincstárban 1609 óta őrzik (Genthon L: Esztergom műemlékei. I. kötet. Múzeumok, kincstár, könyvtár. Budapest 1948,274). Hímzett házioltár, 20,7x18,5 cm (Cséfalvay P.: Az esztergomi főszékesegyházi kincstár. Budapest 1984, 53 a-b). Megköszönöm a fotót az Esztergomi Keresztény Múzeumnak.
