Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Jacopo Zabolino freskóciklusának spoletói provenienciája
Már Bruno Toscano elég érdekesnek találta ezt a forrást ahhoz, hogy Spoleto in piètre 14 című, 1963-as vezetőjében idézze, de most hozzátehetünk még egy további információt is, amely a forrás hitelességét kétségbevonhatatlanná teszi: Pietro Fontana annak a Santa Caterina della Stelletta testvérületnek volt a perjele, amelynek egészen 1826-ig az azonos nevű templom szolgált székhelyül. Elképzelhetetlen tehát, hogy valótlan legyen a tudósítás, annál is inkább, mivel a freskók akkor még ott díszelegtek a boltozaton. Egy 1826. október 26-án keltezett, a spoletói Érseki Levéltárban őrzött, és Pietro Fontanához, mint a testvérület perjeléhez intézett levélben a város püspöke, Monsignor Mario Ancajani így rendelkezett: „[...] A következőkben az egyházjog előírásaival összhangban profanizáltatik a S. Caterina templom, a testvérület pedig, mihelyt megkapta a felhatalmazást, rendelkezhet az ebből származó nyereség felett, és részben megkapja a S. Gregorio Minore miséinek perselypénzét". 15 A ingatlan és dekorációja eladásának törvényesítéséhez ez az előfeltétel. Miután a templomot pincévé alakították, helyénvalónak tartották a freskók eladását is. 1872-ben Mariano Guardabassi, 16 Umbria műemlékeiről szóló vezetőjében jelenleg üzlethelyiségként írta le a S. Caterina templomot: „A félköríves boltozaton freskók. Középen nagy méretben az álló és áldó Krisztus, négyfelől pedig a négy evangélista félalakja. A mű a Lippi-iskola stílusának egyik utánzójára (sic) emlékeztet." 17 Prof. Bruno Toscano leírja, hogy „Néhány lépésre innen [mármint a S. Angelo de Gilibertis templomtól, amely a híresebb S. Filippo Neri templom mellett van], a jelenlegi Via F. Cavallotti elején állt a S. Caterina della Stelletta templom, boltozatán XV. századi freskókkal (még Filippo Lippinek is tulajdonították őket), amelyek ma már nem láthatók". (Toscano, B.: Spoleto in Piètre. Guida artistica della città. Spoleto 1963, 97). Spoletói Érseki Levéltár, a S. Caterina Testvérület iratkötege. A S. Gregorio Minorét annak kapcsán említi a levél, hogy a templomot a püspök átadja a Testvérületnek, miután a S. Caterina della Stelletta használhatatlanná vált. 1867-ben Guardabassi készítette el az Inventario o descrizione degli oggetti di Belle Arti rinvenuti nelle chiese e case delle Corporazioni e Collegiate soppresse dell'Umbria leltári leírásait. Ezeknek egy részét, nevezetesen azokat a leírásokat, amelyek mindössze tíz spoletói templomra vonatkoznak, a spoletói Állami Levéltárban tanulmányoztam (Sordini levéltár, II. sorozat, 8. boríték); nem találtam azonban közöttük a S. Caterina della Stelletta Testvérület templomára vonatkozó leírást, minthogy az épület a napóleoni felszámolások során már köztulajdonba került, és 1819-ben, mint már Fontana följegyezte és ahogyan a telekkönyvi lajstromból is meg fogjuk tudni, az Aluigi (vagy Aloigi) család tulajdonában volt. Guardabassi, M.: Indice-guida dei monumentipagani e cristiani riguardanti l'istoria e l'arte esistenti nella provincia dell'Umbria. Perugia 1872, 279.
