Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
„La gigantesque horreur de l'ombre Herculéenne" Járulékos festésű vörösalakos vázák Apuliában
lényegében egyszerre kezdődött. 17 Ezen a ponton van jelentősége a budapesti vázának és a hozzá kapcsolható fentebb említett kylixeknek. A Vörös Hattyú-Csoport Beazleynél adott meghatározása pontos és komplex jellegű. 18 Az ide tartozó csészék a kylixek említett lábatlan „delicate" osztályába tartoznak, a csésze oldalát túlnyomórészt kívül-belül fekvő babérág díszíti, belsejében a tondóban pedig kettős körben többnyire balra néző vízimadár van, helyette ritkán más élőlény, olykor egyszerű növényi vagy geometrikus minta. A kapcsolat a budapesti vázával fentebb rokonított, tondójában vízimadárral díszített négy kylixszel kétségtelen, de sem a jó egy évszázadon keresztül Görögországban és DélItáliában folyamatosan jelen levő vázaforma, sem az ikonográfiái motívum azonossága nem jelent azonos csoportba tartozást. A Vörös Hattyú-Csoport vázáira csaknem kivétel nélkül jellemző babérágak hiánya mellett két további érv is ez ellen szól. Egyfelől: a Vörös Hattyú-Csoport vázáinak madarait legalábbis túlnyomórészt néhány jól felismerhető kéz festette, ezeknek azonban egyike sem azonosítható a szóban forgó négy tondó díszítőiével. A másik, súlyosabb érv kronológiai jellegű. De Juliis megfigyelte, hogy a Beazley Vörös Hattyú-Csoportjára jellemző, fentebb felsorolt vonások együttese, „amelyet a múltban egy önálló osztály ismertetőjegyének tekintettek", kizárólag a 4. század második felében fordul elő, 19 a négy más kéz által díszített tondójú váza, illetve töredék jól keltezhető leletegyüttese azonban az 5. század utolsó harmadára - a 4. század első negyedére mutat. Ilyenformán De Juliis fő indoka a Xenon- és a Vörös Hattyú-Csoport elkülöníthetetlenségére, 20 amely egyébként sem volna döntő, hiszen az egyidejűség nem bizonyít összetartozást, nem fenntartható, és így nem alkalmas egy önálló Vörös Hattyú-Csoport létezésének cáfolatára. 21 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a két csoport elkülöníthetősége nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy darabjaik legalább egy ideig közös vagy szomszédos műhelyben készültek, ami -Athénhoz hasonlóan- olykor motívumok átvételét is eredményezhette; jó példája ennek egy talpas tál, belsejében a két csoportra jellemző motívumok együttesével (16. kép). 22 Figyelembe véve a korai és késői csoport nyilvánvaló kapcsolatát, azt lehet feltételezni, további leletektől várva a megerősítést, hogy az 5. század utolsó harmadában, az alábbi dokumentumok alapján alighanem Metapontoban, egy műhelyben „delicate" típusú attikai kylixek utánzatainak tondóját járulékos vörös festéssel kezdték díszíteni különböző motívumokkal, amelyek közül különösen gyakori, bár nem kizárólagos volt a balra néző vízimadár. Később az italióta vörösalakos vázafestészetben is uralomra jutó tendenciának megfelelően néhány festő azonos típusú kylixek díszítésére babérágak és vízimadarak együtteséből egy minden további invenció nélkül, gyors munkával 17 Ibid., 10. 18 Beazely: i.m. 1947 (10. j.), 223. 19 De Juliis: i.m. 2002 (11. j.), 183. 211 Ibid., 11-12, 14. j. 21 Maga Beazley egyébként egyáltalán nem érintette a kronológia kérdését, erre Robinson tért ki, Schauenburg kronológiai érveinek jogos cáfolatával (Robinson, i.m. 1996 [12. j.], 14. j.). 22 F. Sternberg AG, Auktion Vorschau August 1995. Kat. Zürich 1995, Taf. 25, Nr. 446.
