Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
„La gigantesque horreur de l'ombre Herculéenne" Járulékos festésű vörösalakos vázák Apuliában
ismételhető motívum-párt alakított ki akár a korábbi csészéket készítő műhelyben, akár másutt, - ez volt a Vörös Hattyú-Csoport, elődeiket pedig, köztük a budapesti vázával, az összefüggés hangsúlyozására talán „proto-Vörös Hattyú-Csoport"-nak lehetne nevezni. 23 A Vörös Hattyú-Csoport egy vázájának töredéke Metaponto fazekasnegyedének egyik, a 4. század harmincas éveire keltezett hulladék-gödrében került elő. 24 Ez valószínűvé teszi, hogy a csoport darabjait készítő műhelyt itt kell keresni, bár a többi ismert lelőhely elterjedésüket mutatja egyfelől a Bradano és a Basento völgyében Lucania keleti széle, másfelől Peucetia és Daunia felé. 25 Az, hogy ezeket a vázákat és rokonaikat Metapontóban az indigén lakosság felé irányuló exportra készítették, 26 még igazolásra vár. A terminológia tisztázatlansága hasonló zavart okozott a Hanau-, mint a Vörös Hattyú-Csoport esetében. Panayides, aki a Hanau-Csoportot is egy „osztályban" akarta egyesíteni a másik kettővel, azzal érvelt, hogy a különbség köztük „kizárólag stílusbeli" (ausschliesslich stilistischer Natur), 27 tehát pontosan az, amire Beazley egy csoport elkülönítését alapozta. Ennél azonban ebben az esetben tovább lehet lépni. Beazley mindössze három vázáról tudott, így érthetően nem tért ki a jellemzés részleteire, csak röviden utalt rá, hogy az ide tartozó darabok „bolsal" típusú lábatlan csészék, díszítésük pedig mindkét oldalon két olajág közt álló bagoly. 28 A csoport azóta lényegesen gyarapodott mind publikált vagy publikációkban említett, 29 mind még publikálásra váró darabokkal. (Az utóbbiak egyike a Szépművészeti Múzeumba került: 17. kép). 30 Ezek alapján a csoportot meghatározó további vonások is kitűntek. Az egyik az, hogy a Xenon- és a Vörös Hattyú-Csoporttal ellentétben a díszítés nem sziluett-jellegű, hanem körvonalrajzos; a másik a vázaformának az a sajátossága, hogy kizárólag miniatűr méretben fordul elő, ami De Juliis kutatásai alapján azt is meghatározza, hogy a Hanau-csészék 375-300 között készültek. 31 Ha nem akarjuk Beazley életművét élettelen monumentummá merevíteni, eredményeinek pontos megértésénél nem kevésbé fontos azoknak az utaknak a megkeresése, amelyeken túl lehet lépni rajtuk, nem cáfolva, hanem folytatva, amit megkezdett. A Hanau-Csoport tárgyalása jó alkalmat kínál erre. Már Beazley fel23 Lásd már Greco: i.m. 1982 (9. j.), 72. 24 D'Andria, F.: Metaponto. A cura di Adamesteanu, D. - Mertens, D. - D'Andria, F. Vol. I. (NSc 29 [1975] Supplemente), Roma 1980, 437, no. 369, fig. 70 (a keltezésről lásd 435). 25 De Juliis: i.m. 2002 (11. j.), 142 és tav. 9. (Metaponto nem szerepel a felsorolt lelőhelyek közt). A lokalizáció problémájáról Schmidt, M.: in Atti Taranto XLI, 2002, 363-364. 26 Robinson: i.m. 1996 (12. j.), 448. 27 Panayides: i.m. 1987 (13. j.), 15. 28 Beazely: i'.ra. 1947 (10. j.), 222-223. A „bolsal" formáról Sparkes - Talcott: i.m. 1970(4. j.), 107-108; az elnevezés Beazleytől származik. 29 Pl. Schauenburg, K.: RM 92 (1985), 60, 123 és 124. j.; Panayides: i.m. 1987 (13. j.), 13 és Taf. 4; Schauenburg, i.m. 2001 (7. j.), 65, 545. j.; De Juliis: i.m. 2002 (11. j.), 146. 30 Ltsz. 50.913, magassága: 3,7 cm. Wartha Vince gyűjteményéből. 31 A formáról és keltezéséről De Juliis: i.m. (11. j.), 144-146.
