Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

„La gigantesque horreur de l'ombre Herculéenne" Járulékos festésű vörösalakos vázák Apuliában

A Szépművészeti Múzeum antik gyűjteménye szokatlan eseményként budapesti árverésen jutott egy állítólag hazaköltözött magyar emigráns tulajdonából származó kylixhez.

3 (12-13. kép) Az edényforma jól ismert az attikai kerámiából. Az alacsony csésze kívül törés nélkül ível a fölső széléig, csak belül van elváló konkáv pereme; alján kívül kis kiugrás van, ezzel csatlakozik a kívül két vízszintes barázdával tagolt, belül konkáv oldalú talpgyűrűhöz. Mindezek a láb nélküli csészék „delicate class"-ának jellegzetes vonásai.

4 Ugyancsak athéni mintát követ a talp aljának díszítése is, kihagyott belső részén három koncentrikus körrel. Arról azonban, hogy a kylix maga nem attikai, hanem a formának Dél-Itáliában népszerű helyi utánzata,

5 az agyagszínen kívül elsősorban belsejének figurális díszítése tanúskodik: két vékony koncentrikus körrel körülvett tondóban balra forduló, táncoló férfi járulékos narancsvörössel festett sziluett alakja. Két karja oldalt széttárva, ruhátlan teste előtt köpeny, amelynek végei karjain átvetve lógnak le, Athénban már a feketealakos vázákon megjelenő, a korai vörösalakos vázafestészetben népszerű és Etruriában is jól ismert szkémában.

6 Az alakon semmiféle részletezés nincs. Könnyű kézzel, némi nemtörődömséggel odavetett festés; az előre lépő láb átmegy a belső körön. A rajz azonban improvizált jellege ellenére nem áll elszigetelten a dél-itáliai járulékos festésű kerámiában. Elsősorban egy német magángyűjteményben őrzött, azonos formájú kylix közelíthető hozzá, tondójában táncoló nőalak képével (14. kép).

7 Egy londoni árverésen felmerült kylix medallionjának fekete sziluett-rajza is ebbe a körbe tartozhat (15. kép),

8 de az edényforma ismerete nélkül ez nem több feltételezésnél, amit a feketealakos technika használata önmagában nem cáfol. Nyilvánvalóan ebbe az összefüggésbe tartozik viszont az edényforma, a díszítés technikája és elhelyezése alapján egy teljes és három töredékes kylix, a medallionban járulékos technikával festett balra forduló vízimadárral.

9 3 Ltsz. 97.2.A, magasság: 6,1 cm, szájátmérő: 20 cm, talpátmérő: 10,1 cm. Barnásvörös agyag, fémes csillogású fekete festés, halványvörös járulékos szín. 4 Sparkes, B. A. - Talcott, L.: The Athenian Agora. Vol. XII. Princeton 1970, 102-105. 5 Dél-itáliai jelenlétéről Morel, J. P.: Céramique campanienne: les formes. Paris - Roma 1981, 295, Série 4221, pl. 120; Giorgi, M.: in Forentum. Vol. I. Le necropoli di Lavello. A cura di Giorgi, M. et. al. Venosa 1988, 234-236, tipo 2.1. 6 Athéni vörösalakos vázákon: Prudhommeau, G.: La danse grecque antique. Paris 1965, pl. 119, fig. 847 és 848, 120, fig. 849. Etruriában lásd pl. a tarquiniai Tomba del Triclinio, Tomba dei Leopardi, Tomba Querciola I és Tomba di Orfeo ed Euridice táncosait, vagy az egykori Pomerance-gyűjtemény feketealakos hydriáját (The Pomerance Collection of Ancient Art. Brooklyn Museum Catalogue. Ed. Keith, J. L., New York 1966, a címlapon, és ehhez Spivey, N. J.: The Micali Painter and his Followers. Oxford 1987, 45-46). ' Schauenburg, K: Studien zur unteritalischen Vasenmalerei. Bd. III. Kiel 2001, 38 és Abb. 193. 8 Christie's South Kensington, 2001 november 7, 107, no. 260 („boiótiai, 6. sz. vége - 5. sz. eleje"); a „phallos" talán inkább a köpeny széle. 4 NSc (1972), 497, fig. 7 és ibid. (1980), 217, fig. 130, 6. Oppido Lucano-ból; Greco, G.: MEFRA 94 (1982), 72-73 és 85-86, figg. 11, 14 (az előbbi = Attivitá archeologica in Basilicata 1964-1977. Scritti in onore di D. Adamesteanu. Matera 1980, 403, fig. 15, a 3. sorban jobbra), Serra di Vaglioból.