Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
Új meghatározás a spanyol gyűjteményben: José del Castillo egy ismeretlen képe
latnak tartott kis képet 6 1991-ben másolatként, a Szépművészeti Múzeum képét ugyanott 18. századi ismeretlen mester alkotásaként közölték. 7 A festmény restaurálás előtti, erősen besötétedett lakkrétegtől fedett mély színeinek, továbbá feltehetően témájának köszönhetően - és talán Viladomat 1724-ben festett Szent Ferenc élete sorozata alapján - kaphatta meghatározását a 19. század elején. Mai ismereteink szerint a budapesti nagyméretű oltárképnek sem alakjaiban, sem kompozíciójában, de még színeiben sincsen kapcsolata a késő barokk katalán festészet nagy alakjával, Viladomattal, és a festőt említő újabb összefoglaló művek sem utalnak életművében a budapesti képre. 8 A mű előterében gyékényen fekszik a dicsfénytől övezett Remete Szent Antal. Balját egy szerzetes csókolja meg, míg tőle balra egy másik síró szerzetes hátalakja vehető ki. Jobbról egy lebbenő, fehér inges, kék leples angyal zöld, apró fehér virágokkal díszített koszorút nyújt a szent felé. Az angyalt mezítelen kis angyalok emelik fel, a középső pálmaágat tart. Az előtérben balra nyitott könyv és remetebot látható kis haranggal. Jobbra a háttérben rálátunk a pálmafákkal tagolt tájra, a távoli kék hegyekre és a felhős égre. A festményen az előtérben a barnás tónusok, a háttérben a sötétszürkés-kék és a rokokó eleven kék-rózsaszín kombinációi uralkodnak. A festmény ikonográfiáját már az Esterházy gyűjteményben helyesen határozták meg: Remete Szent Antal apát halálát ábrázolja, a szent személyét jellegzetes attribútumai igazolják, így a köpenyén látható T-alakú kereszt, a remetebot haranggal, valamint a nyitott könyv. A remeteszent 356-ban halt meg. Halálakor két szerzetesnek meghagyta, hogy sírjának helyét ne árulják el senkinek. 9 A jobb sarokban látható csendélet retekkel és citrommal, a hegyes tájban előtűnő pálmafa a remeteszent ikonográfiájának megfelelő attribútum, illetve környezet, amelyet a jelenet ábrázolásakor pontosan követett a mester. 6 Gaya Nuno, i.m. (4.j.) 2931. sz., olaj, vászon, 60x81 cm. A művet Antonio Viladomat alkotásaként közli. 7 Barkóczi, I., in Old Masters' Gallery. Museum of Fine Arts Budapest (szerk. Tátrai, V), Budapest 1991, 160. Spanyol, 18. század. A lisszaboni művet csupán fotóról ismerem. Barkóczi Istvánnak köszönöm, hogy lehetővé tette számomra a fotó tanulmányozását. Kétségtelen a kompozíció azonossága, bár apróbb részletek, mint a szent attribútumai, hiányoznak a műről, illetve a koszorú csak egyszerű karikaként látható. A koszorút nyújtó angyal karaktere eltér a budapesti képen láthatóétól, ugyanakkor a budapesti festmény gyengébben megoldott részletei, így a szent jobb kézfeje a lisszaboni festményen ugyancsak esetlennek mondható. A szerző nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a lisszaboni kisebb méretű festmény egy ismeretlen vázlat, vagy a budapesti képnek egy redukált méretű másolata, amely a budapestihez hasonlóan szintén nem tekinthető Viladomat alkotásának. 8 Camón Aznar, J. - Morales y Marín, J.M. - Valdivieso, E., Arte espanol del sigh XVIII (Summa Artis XXVII), Madrid 1984, 72-75; Perez Sanchez, A.E., Pintura barroca en 1600-1750, Madrid 1992, 430-31; Luna, J.J., in The Dictionary of Art 32 (szerk. Turner, J.), New York 1996, 536. 9 Kirschbaum, E. - Braunfels, W., Lexikon der Christlichen Ikonographie 6, Rom-Freiburg-BaselWien 1973, 205-214.
