Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
„Drótozni, fotózni." Megjegyzések az ókori edények egykorú javításához
ólommal is. 39 Az edények fülének és oldalának javításaihoz mindkét fémet alkalmazták. A másik szempont, hogy melyik fém volt könnyen elérhető, olcsón beszerezhető a vázajavító számára. Görögország területén az ólom kitermelése a bronzkortól kezdve folyamatosnak mondható. A Kykladokon és Athénban is viszonylag nagy mennyiségben találtak a korabronzkorra keltezhető ólomtárgyakat, köztük edényjavításra használt ólomkapcsokat, illetve ólommal javított kerámiát. Ezeknek a tárgyaknak a készítéséhez a Siphnoson, illetve a laurioni bányákban kitermelt ólmot használták fel. 40 Hasonló jelenség feltételezhető Olynthosban is. Itt a törött edények javításához kizárólag ólmot használtak, feltehetően azért, mert a Kassandreia környékén vagy a Pangaionban kitermelt fém könnyen eljuthatott az olynthosi mesteremberekhez. 41 Etruriában, ahonnan az ismert javított vázák jelentős része származik, ugyancsak helyben folyt az ólom kitermelése. A Tolfai hegyekben és a Colline Métallifère érclelőhelyein emellett rezet és ónt is bányásztak, így a vázajavítók könnyen beszerezhették a javításhoz szükséges bronzot is. 42 Végül érdemes figyelembe venni az ólom és a bronz fizikai tulajdonságait is. A vázák javítása során lényeges szempont volt, hogy - a meglévő és a javítás által okozott sérüléseken kívül - további károsodást ne szenvedjen az edény. így a javításhoz felhasznált bronz csapokat és kapcsokat - a fém magas olvadáspontja miatt - csakis hidegen lehetett a furatokba és a vájatokba helyezni. 43 Ebben az esetben viszont a bronz nem tölti ki teljesen az üregeket, ezért egyéb tömítőanyagra is szükség volt, ha az edényt további használatra szánták. Az ólom ebből a szempontból sokkal praktikusabb, alkalmazása jelentősen megkönnyíthette a javító dolgát. Hidegen is könnyen megmunkálható és viszonylag alacsony hőmérsékleten olvaszt 39 L. ll.j. 40 Az ólomlelőhelyekről Forbes, R.J., Studies in Ancient Technology VIII, Leiden 1964, 206-226. A szigetek közül Syroson, Keóson és Naxoson került elő ólommal javított kerámia, valamint ólom kapcsok és csapok. Szintén a korakykladikus korra keltezhetők a kerámiához hasonló módon javított kykladikus idolok is. Athénban az Akropolis északi lejtőjén lévő mykénéi-kori forrásból került elő viszonylag nagy számban ólom tárgy, illetve ólommal javított kerámia. Athénban tehát a mykénéi kortól bővében voltak az ólomnak, a laurioni bányák ugyanis már a korabronzkortól működtek. Ugyanebben az időszakban (korakykladikus I és II) Siphnoson is folyt ólomkitermelés. A.N.H. Gale és Z.A. Stos-Gale által elvégzett ólom-izotóp elemzések szerint a korszak ólom és ezüst tárgyai (kerámiajavításhoz használt kapcsok is!) laurioni vagy siphnosi alapanyagból készültek. Feltételezhető tehát, hogy a térségben a korabronzkorban felvirágzó fém- (elsősorban ólom és ezüst) kitermeléssel egy időben vált általánossá a kerámiajavítás ólmos változata. A laurioni bányák folyamatos működése révén a későbbi korszakokban is biztosítva volt a térség ólomellátása, így a kerámiajavítók könnyen hozzájuthattak a számukra szükséges mennyiséghez. L. Broneer, O., Hesperia 8 (1939) 317-433, különösen 401 és 416; Gale - Stos-Gale, i.m. (6.j.) 169-224; Wilson, D.E., Keos IX, Ayia Irini:Periods I-III, The Neolithic and Early Bronze Age Settlements, Part I: The Pottery and Small Finds, Mainz 1999, 111, III-145.sz; 117, III-224.SZ.; 144-146; 236. Az 5-4. századra vonatkozóan 1. Amyx, D.A., Hesperia 27 (1958) 281. 41 Robinson 1950, 59; Forbes, i.m. (40.j) 225. 42 L. ehhez L'Etruria mineraria. Atti del XII convegno di studi Etruschi e Italici. Firenze - Populonia - Piombino, 16-20 giugno 1979, Firenze 1981. 43 A bronz olvadáspontja (a rézé 1083 °C) ugyanis közel azonos vagy magasabb, mint az a hőmérséklet, amelyen a kerámia újraégne (kb. 700-800 °C).
