Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)
„Drótozni, fotózni." Megjegyzések az ókori edények egykorú javításához
ható (327 °C). így az edény további sérülése nélkül, akár olvadt állapotban is bekerülhetett a javítás furataiba-vájataiba. 44 Ebben az esetben az ólom teljesen kitöltötte az üregeket, vagyis egyúttal tömítő-szigetelőanyagként is szolgált. így már csak az összeillesztett törésfelületek közötti esetleges rést kellett szigetelni. 45 Az ólom tehát egyaránt megfelelt a tömítés és rögzítés követelményének, valamint viszonylag könnyen hozzáférhető és olcsó 46 is volt. így válhatott az edényjavítások közkedvelt anyagává. A javított edénytípusok kérdésében egyelőre szintén nem támaszkodhatunk pontos adatokra. S. Pfisterer-Haas a fekete- és vörösalakos vázák közül a leggyakrabban javított vázaformának a kylixet, az amphorát és a krátert tartja, s kiemeli, hogy hydriákat nem javítottak. 47 Megfigyelései a következőképpen egészíthetők ki: az ismert javított edények nagy része bor, illetve olaj tárolására szolgált (kratér, amphora, kylix/csésze, kyathos, oinochoé, peliké, kalyx, psyktér-oinochoé, Panathénaia-amphora 48 ), de van köztük étel, illetve más tárgyak tárolására használt edény (tál, kalathos), valamint egyéb edénytípus (szenelőtál, mortarium) is; rituális célokra készített edények (lékythos, lutrophoros) ókori javítására egyelőre nem ismerek példát. 49 Leggyakrabban valóban a symposionok edénykészleteihez tartozó típusokat (ivócsészék, amphorák, kráterok, oinochoék) javították, ezek közül is a legnagyobb számban a kylixeket/csészéket. Egy-egy lakomán ugyanis ezek az edények voltak legtöbbször kézben, így ezek voltak a legsérülékenyebbek. 50 Ez a megállapítás azonban csak egy jól körülhatárolt időszakban, a 6-5. században, az attikai kerámia virágkorában készült edényekre igaz. 44 A javított vázákon megfigyelhető kétféle szabályos formájú ólomkapocs (1. 7.j.) alapján arra lehet következtetni, hogy az ólom öntéséhez öntőformát használhattak. A javított edény felületén észlelt, feltehetően az ólomöntés okozta sérülésről tett egyetlen említést 1. Broneer, O., Hesperia 6 (1937) 470. 45 L. 5.j. 46 Az ólom árára vonatkozóan a klasszikus és hellenisztikus korból ismerünk adatokat. Mindkét korszakban jóval alacsonyabb volt az ára, mint a bronz alkotóelemeié, a rézé és az óné. Ehhez 1. összefoglalóan Treister, M. Yu., The Role of Metals in Ancient Greek History, Leiden - New York Köln 1996, 251-252, 341-342. 47 L. Pfisterer-Haas 2002, 56. 4H Javított Panathénaia amphorák lakóházból: Olynthos, Dionysius háza, ltsz. 34.267; Robinson 1950, 59-63, 11.sz. 14-16. t.; sírokból: Cerveteriből két Kr.e. 336/35-re keltezhető példány, mindkettő a British Museum-ban, ltsz.: London B 607 és B 608; Beazley, ABVA15,417; Bentz, M., Panathenäische Preisamphoren. Eine athenische Vasengattung und ihre Funktion vom 6-4. Jahrhundert v. Chr., Basel 1998, 176, 4.086 és 4.087.SZ. Az Athénban eredetileg a díj csomagolóanyagaként használt amphorákat külföldre kerülve megjavíthatták. Athénon kívül feltehetően más szerepet kaptak: a vázák, vagy a tartalmuk exportcikként jelenhetett meg. A graffittóval ellátott Panathénaia amphorákról 1. Vos, i.m. (2.j.) 35-38; a Panathénaia vázák elterjedéséről általában Frei, ]., Panathenäische Preisamphoren, Athen 1973, 6-8; Arafat, K. - Morgan, C, OJA 8 (1989) 326-327; másodlagos felhasználásukról Bentz, i.m. 89-119. 49 A szakirodalomban közölt és különböző múzeumi gyűjtemények kiállítási anyagaiból összegyűjtött, mintegy 120 javított váza megfigyelése alapján. 50 Az általánosan elfogadott magyarázat szerint ezek az edények kottabos-játék közben könnyen megsérültek. (Williams, D., RA [1996] 251.)
