Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)

Pataikosz vállain sólymokkal

zíciók készítése nem volt célszerű a szobrocskák viselése miatt, ezért jelenetek ábrázo­lásához a mestereknek más megoldást kellett találni. Ennek egyik módja, ami a kroko­dilokon álló Pataikoszoknál is jellemzővé vált, hogy a főfigura oldalain reliefszerűen jelentek meg a mellékfigurák - vagyis a térbeli kompozíciót síkba visszavetített részle­tekkel kombinálták. A kiegészítő alakokat - melyek többnyire emberi formában ábrá­zolt istenek - általában áttöréssel választották el a Pataikosz alakjától, olykor azonban teljesen összeolvadnak a főalakkal. A típuson belül két verziót különíthetünk el: (a) hátul szárnyas istennővel kialakított változatot, (b) három istenségtől körülvett kompozíciót, amelyet többnyire párosával feltűnő sólyom, esetenként oroszlán egészít ki. 4 A BUDAPESTI PATAIKOSZ A Szépművészeti Múzeum egyik törpe figurája is a krokodilokon álló Pataikosz amulettek közé tartozik (1-5. kép). 5 A mintából préselt darabon egyaránt megfigyel­hető a körplasztikai és a relief technika, ugyanis a törpe figura hátoldalához a szabá­lyos hátpillér helyett lapos háttámla tartozik utólag rávésett, elnagyolt mintával. A Pataikosz egészen rövid lábaival két krokodilon áll, melyeknek feje és farka is összeér, testükkel ily módon kis oválist alkotnak. Törzsüket négyzetháló, a farkat függőlegesen bemélyülő vonalak tagolják, fejükön pedig bevágás jelzi a szájat és karika a szemeket. A szobrocska jól elkülönített, kerekded talapzattal rendelkezik. A Pataikosz aránytala­nul nagy törzse előtt mindkét kezében egy-egy hosszú kígyót tart, amiket azonban nem mintáztak meg plasztikusan, csupán körvonalaikat mélyítették a törzs felületébe. Az állatfejek formája sem egyértelmű - felül a kések ábrázolásánál szokásos módon kere­kítették le őket. A Pataikosz karjai rövidek, és az alkar szokatlanul vékony. Vállain egy-egy talapzatra helyezett madár elnagyolt alakja ül. Az isten nyaka egészen rövid, feje lefelé erőteljesen keskenyedik, hátrafelé megnyúlt és felül lapos. Úgy tűnik, nem visel sapkát, fejtetőjén azonban ott fekszik a skarabeusz, az említett kígyókhoz hason­lóan bemélyített technikával megörökítve. A Pataikosz széles homlokán enyhén ki­emelkedik a szemöldöke. Orra viszonylag hosszú, szemei a vastag felső szemhéjak miatt nagynak tűnnek, ajkait hosszan, egyenesen mintázták meg, álla kissé előreugrik. A hátul szabálytalan alakú, felül trapézszerűen kialakított hátlapon jobb felé forduló istennő áll kissé megemelt, majdnem kitárt karokkal. Derekától párhuzamos vonalak haladnak ferdén kifelé, melyek a típusnál szokásos szárnyakra utalnak. A kezek és az arc részletei hiányoznak, éppúgy, mint a ruha jelzése. Az istennő feje kidolgozatlan, csak parókáját rajzolták meg, valamint a tehénszarvból és napkorongból álló koronáját jelezték. Az amulettet a hátlap mögött, a halánték magasságában található fúggesztőfurat segítségével lehetett rögzíteni. A talapzat sima, mintázatlan. Tekintve, hogy a darab lelőhelye ismeretlen, keltezését ikonográfiái és stilisztikai alapon kell megkísérelni. 4 Itt szeretnék köszönetet mondani Aayko Eymanak az angol szöveg gondozásáért, illetve a témával kapcsolatos észrevételeiért. 5 Ltsz. 51.2332, mérete: 7,26x3,27x2,18 cm, erősen kopott zöld fajansz. Nagy 1., Egyiptomi gyűjtemény, Budapest 1999, 66, 51. kép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom