Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)
Egy titokzatos szépség és egy Claude Vignon attribúció: A budapesti Alvó Magdolna
máival. A kompozíció elemei meggyőzőbben, kevésbé hirtelen bukkannak elő és oldódnak fel a tapintható atmoszférájú budapesti képen, amelynek összhatása ettől is líraibb. Összességében Fetti festményeinek ecsetkezelése erőteljesebb és merészebb, lazább és elevenebb, több benne az élet és kevesebb a formához való kötöttség, s mindehhez társul a gyakran öncélúan villódzó ecsetvonások sürü előfordulása. Domenico Fettiröl szóló, 1990-ben megjelent monográfiájában Eduard Safarik ezen érvek alapján helyezte a budapesti képet a „Dipinti di incerta o erronea attribuzione" kategóriába, és tüntette fel az indexben, mint „già attr. a Domenico Fetti". 14 A Sigismondo Coccapani ( 1583-1642) -attribúciónak 15 tekintélyes képviselői voltak, de ma már nem tekintik elfogadhatónak. Coccapani Cigoli firenzei tanítványa volt, majd 1610-től 1612-ig a segédjeként működött Rómában. Nem meglepő, hogy ugyanebben az időszakban Fetti is Cigoli műhelyében dolgozott, így - eltérő mértékben ugyan, de - mindkettejükre hatott a Caravaggio-stílus. Ahogy fentebb megjegyeztük, Gregori (1959), Borea (1970) és Cantelli (1983) megerősítette Longhi 1943-as Coccapaniattribúcióját, amely lényegében attribúció-pótlék volt egy olyan képhez, melyet Fetti környezetéből származónak ítéltek, de amelyet nem ő festett. Ugyanakkor - mások mellett - Contini és Acanfora közelmúltbeli kutatásai 16 jelentős mértékben csökkentették a bizonyosan Coccapaninak tulajdonítható müvek számát, többek között azzal, hogy a korpusz számottevő hányadát Alessandro Rosi (pl. Magdolna, Depositi delle Gallerie Florentine, Firenze), illetve Luciano Borzone alkotásának minősítették. Azok a képek, amelyek továbbra is a művésznek tulajdoníthatók (közülük talán a leghíresebb a Fuvolajátékos [korábban a Galleria Corsiniben, 27. kép], ám némelyek ezt Ligozzinak tulajdonítják, Pigler pedig - kevéssé meggyőzően - Vignonnak), olyan művész alkotásai, aki szorosan kötődött Cigoli stílusához, akit - a mi festőnkhöz hasonlóan - elbűvöltek a felületek, de aki a figurák megformálásában, az arányok és a fény-árnyék kezelésében nyersebb, kevésbé caravaggista. 17 Magam 1999-ben tanulmányozhattam első ízben a budapesti Alvó Magdolnát, és azonnal egyetértettem Tátrai Vilmos azon feltevésével, hogy kép festője lehetett akár egy francia művész is, aki 1620 körül Rómában dolgozott. A 2002-es montreali kiállítás katalógusához írt tanulmányában 18 Tátrai több jelöltet említett, közöttük Claude Vignont (1593-1670). Tátrai elveti a Fetti- és a Coccapani-attribúciót, s rámutat arra, hogy a budapesti kép caravaggizmusa, továbbá Borgianni, Vouet és Vignon munkáival 14 Safarik, 1990 (13.J.) A14. kép, 301. 15 A név többféle írásmóddal szerepel az irodalomban, pl. Coccapanni. 16 Az újabb attribúciókat és ezek következményeit jól foglalja össze Contini, R., Sulle spartizioni del Coccapani: Alessandro Rosi e Luciano Borzone, Paradigma 9 (1990) 141-158. L. még Acanfora, E., Sigismondo Coccapani, discgnatore e trattatista, Paragone 477 (1989) 71-108, és uő., Alessandro Rosi, Firenze 1994. 17 Coccapani e müveinek reprodukcióit 1. Contini, i.h. (16.j.) 58-60. kép; Cantelli, G., Repertorio della pittura fiorentina del seicento, Fiesole 1983, számos, akkor Coccapaninak, ma Rosinak tulajdonított mű reprodukciójával (147-160. ábrák, pl. a Magdolna, 151, Boszorkányjelenet, 152, Ecce Homo, 157, Mózes ésJetró leányai, 159-160, és a Dávid (attr. '?) 156. A Corsini kép a 147. ábrán. 18 Tátrai, V., From the Quattrocento to the Settecento, in Italian Old Masters from Raphael to Tiepolo, the Collection of the Budapest Museum of Fine Arts, Montreal (Montreal Museum of Fine Arts) Connaissance des arts (különszám) 176 (2002) 62.