Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)

Guidoccio Cozzarelli Jézus keresztelése lunettája - rekonstrukciós javaslat

Leonardo Uffizi-beli táblájával (9. kép) való összevetés is mutatja.

4 Mi több, a két angyal nagyon hasonló elrendezésben jelenik meg magának Cozzarellinek a sinalungai San Bernardino templom számára nem sokkal 1483 előtt festett Jézus keresztelése oltárképén (12. kép).

5 A természeti háttéren és az angyalok csoportosításán túl a budapesti töredék egy további motívuma is ezt az értelmezést erősíti: a bordó drapéria a jobboldali angyal vállán, amely szemmel láthatóan nem tartozik az öltözékéhez. Ez minden bizonnyal Krisztus „bíborköpenye'\ melyet a képi hagyomány szerint az angeli ministrantes

6 tartanak a 14-15. századi toszkán Jézus keresztelése jeleneteken. Ez a részlet különösképp jól összevethető Cozzarelli sinalungai oltárképével: itt a Megváltóhoz legközelebb álló angyal ugyanabban a helyzetben tartja jobb vállán a bíborköpenyt. Létezik ugyanakkor egy nagyméretű (112x64 cm), feltételesen Guidoccio Cozzarellinek tulajdonított töredék a moszkvai Puskin Múzeumban, amely épp egy másik Jézus keresztelése jelenet középső csoportját ábrázolja ( 10. kép).

7 Bár a töredék a múzeum katalógusaiban rendszeresen szerepel, elkerülte az Oroszországon kívüli művészettörténet-írás figyelmét Tancred Borenius óta, aki a müvet Crowe és Cavalcaselle itáliai művészettörténetének általa szerkesztett 1914-es kiadásában Muratov korábbi, 1910-es véleménye alapján

s Cozzarellinek attribuálta.

9 A Cozzarelli-attribúció teljesen meggyőző és nem igényel kérdőjelet: az élénk színvilág, a hangsúlyos kontúrok, a szögletes mozdulatok, a keresett gesztusok és a szelíd arckifejezés közeli rokonságot mutatnak Cozzarelli korai munkáival. Bár kevesebb kifejezőerővel, a mű egyértelműen Cozzarelli mestere és mintaképe, Matteo di Giovanni figurális típusait követi, mint például a Keresztelő Szent Jánosét (S. Pietro a Ovile oltárkép, Siena, Museo Diocesano d'Arte Sacra) vagy a Szent Sebestyénét (London, 4 További példák hasonló módon párba állított angyalokra a Jézus keresztelése jeleneteken: Agnolo Gaddi és műhelye, freskó (Firenze, Santa Crocc, Cappella Castellani): Domenico Ghirlandaio, freskó (Firenze, Santa Maria Novella); Cosimo Rossclli, predellakép (Firenze, Centro per i Studi sul Rinascimento); Lorenzo di Credi (Fiesole, San Domenico), stb. Ugyanezen elrendezés tükörképét találjuk a Jézus keresztelése jelenet jobb oldalán: Jacopino di Francesco, freskó (Verona, S. Anastasia); 14. századi sienai miniatúra (Siena, Museo delFOpera del Duomo, Coralc 125, fol. 48v); Domenico Ghirlandaio, freskó (San Donnino, Sanf Andrea a Brozzi); Pietro Orioli (Cambridge, Fitzwilliam Museum), stb. 5 Az oltárkép részletes tárgyalását 1. Paardekooper, i.h. ( l.j.). főképp 53. 6 Vö. Mt 4, 11, Mk 1, 13 és a keresztclésnél szolgáló angyalok fölötti feliratot Renier de Huy liége-i keresztelőkútján. 7 Ltsz. 140. tempera és arany, vászon (fáról áttéve). A glóriák, a kereszt, János vízmerítő edénye, s a Galambból eredő sugarak aranyozva. 1880-1898 között szerzeményezte Olaszországban Dimitrij Komjakov, aki 1901-ben a Rumjanccv Múzeumnak ajándékozta. Onnan 1924-ben került a jelenlegi őrzési helyérc. A képhez újabb irodalom: Markova, V., Goszudarsztvennij muzej izobrazityelnyih iszkussztv imenyi A. Sz. Puskina. Italjanszkaja zsivopisz Xlll-XVUl vjekov, Moszkva 1992. 97; uő., in Goszudarsztvennij muzej izobrazityelnyih iszkussztv imenyi A. Sz. Puskina. Katalog zsivopiszi (szerk. Danilova, I.E.), Moszkva 1995, 98-99; uö.Jtalija VIII-XVI vjekov. Szohranyie zsivopiszi. Goszudarsztvennij Muzej Izobrazityelnyih Iszkussztv Imenyi A. Sz. Puskina, Moszkva 2002 (a továbbiakban Markova, 2002), 147-149, mind korábbi bibliográfiával. x Muratov, P.P.. Ocserki italjanszkoj zsivopiszi v Moszkovszkom Rumjancevszkom muzeje II. Quattrocento, 1910. 4 Crowe, J.A. - Cavalcaselle, G.B.. A History of Painting in Italy. Umbria, Florence, and Siena from the second to the sixteenth century V (szerk. Borenius, T.), 2. jav. és bőv. angol kiad., London 1914, 186.