Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 98. (Budapest, 2003)
Guidoccio Cozzarelli Jézus keresztelése lunettája - rekonstrukciós javaslat
National Gallery). Krisztus ideális szépséget lesütött szeme, törzsének könnyed elfordítása, s kecses imádkozó gesztusa is fokozza. A Keresztelő magasabban áll a sziklás folyóparton, s távolba meredő, profetikus tekintettel végzi a szertartást. A Szentlélek galambja fent szinte közvetlenül felemelt kezére száll alá. Az alakok mögött, hirtelen léptékváltással, tágas látkép tárul fel, utakkal és folyókkal, miniatűr városlátképpel és a horizonton elnyúló hegylánccal. Az olasz quattrocento festészet Jézus keresztelése kompozícióin azonban Krisztus és János szokás szerint szélesebb tájba helyezve jelenik meg, oldalt két vagy több szolgáló angyallal, akik Jézus ruháit tartják. Cozzarelli maga is ezt a sémát követte a sinalungai Jézus Keresztelésén. E meggyökeresedett tradíció fényében a moszkvai festmény, amelyen a két főszereplő teljesen betölti a képteret, mindenképp töredéknek tűnik. 10 Jó okunk van tehát arra, hogy azt feltételezzük, a Budapesten őrzött angyalok eredetileg a Moszkvában látható Krisztust szolgálták. A budapesti darab Cozzarelliattribúcióját majd egy évszázada, Berenson 1909-ben tett, első javaslata óta senki nem kérdőjelezte meg:" valóban, a fiziognómiai típusok, a nyelvet is láttató jellegzetesen ernyedt, nyitott szájak, s főképp a jobboldali angyalnál érezhető, enyhén kifejezéstelen tekintet megerősíti az általánosan elfogadott attribúciót. Mi több - mint látni fogjuk itt is egy korai munkáról van szó. A szerző azonosságán, a datálás összeegyeztethetőségén, és azon a tényen túl, hogy a töredékek ikonográfiailag kiegészítik egymást, egy sor további megfigyelés is megerősíti a hipotézist, hogy a budapesti angyalokat és a moszkvai Jézus keresztelését ugyanabból a képből vágták ki. Léptékükben is összeillenek, s a balról jövő fény iránya megegyezik a két képen. A dicsfények mintája is hasonló, főképp a bal angyalén és Keresztelő Jánosén. Ritka típus ez: egy perspektivikusan ábrázolt korong, melynek élén poncolt dísz fut végig, míg a felület díszítetlen marad. Végül pedig lényeges körülmény az is, hogy eredetileg mindkét töredéket vízszintes szálirányú fára festették. Habár a moszkvai darabot mára már áttették vászonra, a deszkák illesztésénél keletkezett sérülések nyomai megmaradtak a festett felületen és világosan mutatják, hogy az eredeti hordozó száliránya vízszintes volt. 12 Ez utóbbi jellegzetesség döntőnek bizonyul a két darab közös provenienciájára nézve, és további figyelmet érdemel, minthogy a sienai quattrocento festészetben a nagyobb léptékű, horizontális szálirányú táblák ritkák és rendszerint sajátos célra készültek. Ez a megfigyelés így arra is alkalmat ad, hogy a mű eredeti fonnátumára és funkciójára következtessünk. Épp a vízszintes szálirány miatt nem valószínű, hogy a két töredéket egy oltárfelépítmény középső részéből, például a sinalungai oltár távola quadratajához hasonló táblából vágták volna ki. Egy sienai oltár főtábláján vízszintes deszkák használata rendkívül szokatlan lenne ebben az időben, amikor - formátumtól függetlenül 10 Viktoria Markova is arra a feltételezésre jutott újabban, hogy a moszkvai darabot minden oldalon körülvágták, s kompozíciója eredetileg angyalokat is magában foglalhatott. Markova. 2002 (7.j.) 147-148. 11 Berenson, 1909 (2.j.) 158. 12 Goszudarsztvennij Muzej Izobrazityelnyih Iszkussztv Imenyi A. Sz. Puskina. Katalog kartyinnoj galerei, Moszkva 1986, 98; Markova, 2002 (7.j.) 147-148. A két alak mellmagasságában húzódó sötét csík e sérülés következménye. A jelenlegi hordozó hátoldalán egy felirat tanúsítja, hogy az átültetést 1889-ben A. Szidorov végezte.
