Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

A 2002-es esztendő

rajza Lujza porosz királynőről, amelyen a modell uralkodói attribútumok nélkül jelenik meg. Carl Philipp Fohr heidelbergi diáktársait rajzolta le a Sturm und Drang eszmeiségéből származó barátságkultusz jegyében. 2. Philipp Otto Runge és Caspar David Friedrich A német romantika két legjelentősebb művésze magányosan alkotott. Mindkettőjük pályáját alapvetően meghatározta protestáns szemléletük és az észak-német szülőföldhöz való erős kötődésük. Friedrich élete nagy részét Drezdában töltötte, Runge csupán két évig dolgozott itt, majd visszatért szülővárosába, Hamburgba. Mindketten tudatosan távol maradtak Itáliától, a művészet fellegvárától. Runge a hagyományos keresztény ikonográfiának a természetben fellelhető allegorikus párhuzamait kutatta. A természet megjelenési formáit, például a növényeket, egy újfajta jelentésrendszerben ragadta meg. Vizsgálódásainak két szélsőségét jelzik a virágok és levelek papírkivágatai, valamint a Napszakok című festménysorozat. Friedrichet az észak-német táj ejtette rabul. Egyszerű, mindenki által jól ismert motívumoktól indíttatva —pl. sziklák, fák, gótikus romok, templomok és síremlékek— új szellemi és művészi felismerésekhez jutott, és korábban nem létező, szimbolikus tartalmakkal gazdagította a tájképfestészetet. Művein került mindenfajta dinamikát, drámaiságot: a természet képét spirituális nyugalommal igyekezett vallásos jelképpé alakítani. A táj egyes elemeiről Friedrich számos ceruza- és tollvázlatot készített, amelyeket később beépített festményeibe. Részletesebben kidolgozott szépiarajzai (pl. Ködborította hegyek, Ködös reggel) festményeinek hangulatát előlegezik meg. 3. Tájrajzok A romantika a tájkép műfajának a virágkora. A művészek végleg szakítottak az ún. heroikus táj szigorú szabályaival: elhagyták a parányi staffázs-flgurákat és lemondtak a kulisszaszerű komponálásról. Ehelyett felfedezték a német és az itáliai táj varázsát. Közös kirándulásaik alkalmával a hitelesség érdekében benyomásaikat gyakran még a helyszínen papírra vetették. Műveiken sokszor feltüntették nemcsak a helyszínt, de a készítés napját is. Feltűnő, hogy sok művük befejezetlen, ám ez a töredékesség szintén a romantika jellegzetessége. Ez a magyarázata a romok gyakori szerepeltetésének is. A kiállított rajzok egy része festményvázlat, de a művészek között van olyan is, aki kizárólag rajzokat készített. A rajzok közös vonása, hogy mindegyik megőrizte a természeti élmény elevenségét. 4. História és mese A romantikában fontos szerepet játszik a nemzeti történelem valamint a mítoszok és a mesék iránti érdeklődés. A képzőművészek ihletet merítettek ezekből a történetekből, amit a Niebelung-ének és számos ismert mese, pl. a Hamupipőke illusztrálása tükröz. A romantikus művészek Dürer példája nyomán alakították ki sajátos, részletező rajztechnikájukat. Szívesen illusztráltak könyveket, s így műveik széles körben elterjedtek. A Biblia és a szentek életének illusztrálásával különösen sokat foglalkoztak a nazarénusok. Mindnyájan a bécsi Akadémia növendékei voltak, és 1809-ben a szigorú kötöttségek elleni lázadásként Rómába távoztak. A vallásos művészet megújítására törekedtek, 14-15. századi példák nyomán. Művészetüket a szigorú linearitás és a pátoszmentes nyugalom jellemzi.