Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 97. (Budapest, 2002)

PHRYNIS

gyűjteményben őrzött kratér (18a. kép) a 4. század harmadik negyedére keltezett Winterthur-csoport vázái közé sorolható." A vázán a B oldal női maszkja — amelyet ebben az esetben is jelez az áll vonalának hígított festéssel történt aláhúzása — az ún. „farkasarcú nő" („wolfish woman") típusát képviseli,

12 amely a nagyszámú hetaira maszk típusok sorába tartozhat.

13 A kaliforniai és a budapesti vázát a Winterthur-csoport jellemző vonásai kötik össze: a kehyphalos, a Stephane részletei; az enyhén felfelé irányuló tekintet.

14 Ezenfelül a két kratér testének és talpának formája, a perem külső oldalának díszítőmotívumai, valamint a fülek alatti és körüli palmetták és levelek rajza is teljesen megegyező. Valószínű, hogy a két váza nemcsak azonos csoporthoz, hanem ugyanahhoz a kézhez is köthető. A budapesti váza A oldalán látható maszkos férfifej a felirat szerint Phrynist jeleníti meg. Az azonosítást alátámasztja a fejtől balra ábrázolt kithara és a babérkoszorú is. Phrynis, mint a Kr.e. 5. század második felének híres kithara-játékosa, az írott hagyományból jól ismert, noha kevés konkrétumot tudunk róla. Neve összefonódik a Kr.e. 5. századi antik görög zene újító vonulatával. Tudjuk róla, hogy Mytilénében született és 456-ban

15 vagy 446-ban

16 győzött a Panathénaia játékokon, 416-ban azonban tanítványa, Timotheos, győzelmet aratott felette.

17 A budapestin kívül még egy dél-itáliai phlyax-vázán jelenik meg Phrynis ábrázolása: Asteas Salernóban őrzött paestumi harang-kratérján (18b. kép)

18 egy felirattal OPYN1Xként jelzett kith ara-játékost ráncigál egy öreg phlyax, akit TIYPQNIAHS-nek hívnak. A jelenetet többen is próbálták értelmezni. A. D. Trendall komikus utalást vél felfedezni benne,

19 ami egy antik források által említett történetet idézne fel.

20 Eszerint Phrynist egyszer Spártában inzultus érte: Ekprepés ephoros nem tűrvén a zenei újításokat, a két fölösleges húrt levágta a zenész hangszeréről.

21 A hagyomány szerint ugyanis Phrynis nevéhez fűződik a lesbosi Terpandros által a Kr.e. 7. század elején bevezetett és sokáig kanonikusnak tekintett hét húr kilencre növelése. A húrok számának emelését Simónidés (Kr.e. 556-468) kezdte el a nyolcadik húr hozzáadásával, Phrynis után pedig Timotheos változtatott a húrok számán, bár a tizedik és tizenegyedik húron kívül esetenként a nyol11 Uő. RVAp. Suppl. I (BICS Suppl. 42), London 1983, 122, 563.sz., d és 22:5 -6.k. (egykor kaliforniai műkereskedelemben, I. A. C. 4098); uő. Masks, 142, 9.sz. és 15:4-5.k.; uő., in Stage Directions, 89-90 és 4:a-b k. A kratér másik oldalán ifjú phialéva], mellette TPATQAOX felirat. 12 Webster-Green, i.m. (6.j.) RR típusa. 13 Uott. 14 A Winterthur-csoport stílus-sajátosságairól 1. Trendall, RVAp, 694-695. 15 Riemschneider, W., RE XX ( 1941 ) 926. 16 Harmon, R., Der Neue Pauly IX (2000) 972. 17 Uott. 18 Trendall, A. D., The Red-figured Vases of Paestum, London 1987, 65, 19.sz. és 20:c-d k. (további irodalommal). '* Uő. Phlyax Vases, 43-44. 20 Plut., Apophtheginata Laconica, 220 c. 21 Ugyanezt a történetet mesélik Timotheosról is, csak az ő hangszeréről négy húrt akartak levágni a konzervatív spártaiak, vö. Paus. Ill, 12, 10.