Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Római márvány dombormű tensával
gáltat a későbbi kiegészítések értelmezéséhez. A leghátsó (a bal oldali) ló feje már nem fért el a darabon. Ugyancsak lemaradt az előtte lévő ló pofája, amelyet alighanem teljesen, szoborszerűen mintáztak meg és ami átnyúlt a budapestihez baloldalt csatlakozó relief síkjába (13. kép). Ez a részlet már Marti rajzán sem látható; egy későbbi időpontban aztán a törés vonalát egyenesre vágták, majd a hiányzó részt modem faragvánnyal pótolták. Ez a kiegészítés a ló (mára nagyrészt újra hiányzó) pofáján kívül egy gyeplőt tartó bal kezet is tartalmazott és alaposan túlnyúlt a relief bal szélén. A harmadik, leszegett fejű ló szájrésze az orrlikak fölött tört le; a Marti rajzán is sérültnek föltüntetett baloldali fejrészt (a füllel és a szemmel) ugyancsak modern betéttel egészítették ki. A legszélső (külső) ló fölvetett fejét már a Marti-metszet is erősen töredékesnek mutatja; ezt a fejet újjal pótolták, a fület pedig külön faragták hozzá. A jobb mellső lábszárnak a térd és a pata közötti része ugyancsak modern. A tensa felső részén (1415. kép) csupán két fej kiegészített: a gyermeké a rövid, a férfié a hosszú oldalon (mindkettő elveszett). Szintén pótlás a kocsikerék ívének két darabja (baloldalt lent és fönt jobbra), valamint a legalsó és a tőle balra faragott küllő is. A kocsi mögött álló, szemköztnézetben ábrázolt togás alak szintén nem maradt meg eredeti állapotában (16. kép): kiegészített az arc, a bal alkar és a kézfej, a jobb kéz mutató- és középső ujja, valamint a két lábfej vége. Végezetül egy nagyjából kerek, eltérő márványból faragott betét látható a háttérben, az első togatus kinyújtott jobbja fölött. A sérüléseken és a kiegészítéseken túl a dombormű feltűnően sima felülete valószínűleg egy alapos savas tisztításra utal. Úgy látszik, hogy az ismeretlen 18. századi restaurátor néhány részletet vésővel is átdolgozott. Mindezek a beavatkozások a darabnak csupán a felületét érintik, az ábrázolás ikonográfiája változatlan maradt. ÁBRÁZOLÁS, ÉRTELMEZÉS A dombormű jobbról balra haladó ünnepi menet részletét ábrázolja. Négy, lassú léptekkel haladó ló húz egy kétkerekű, zárt szekrényű kocsit, amelynek fölső részét templom alakúra képezték ki. A lovak nyakától a kocsiig vezető gyeplőt a szekrénynek a néző elől eltakart részéhez erősítették. Ennek a személyszállításra alkalmatlan kocsinak a formája és funkciója reliefekről, érmekről, kisművészeti ábrázolásokról és írott forrásokból egyaránt ismert: ez a tensa, amelyben a felvonulás [pompa circensis) alkalmával az istenek szent tárgyait a Circus Maximusba szállították, majd ott (a pulvinaron) elhelyezték őket. ,K ls Chapot, V., Daremberg-SaglioV (\9\2) 115sk. s.v. Tensa; Koch, C.J£VA 1 (1934) 533skk. s.v. Tensa; Abaecherli, A.L.,BullAsslnternStudiMediterranei6 (1938) 7skk.; Szidat/'./72. (16.j.), 24skk., számos idetartozó emlék és forrásjegyzékével. Fontos Gnecchi, ¥.J medaglioni romani III, Milano 1912, 141,3. t. (Agrippina). L. még a következő, tensa-val díszített mécseseket (csak a rövid, kerek orrú típusok): Hautecoeur, L., Musée Alaoui I, Paris 1897, 169, 200.sz., 36. t., 200. k.; Collection théâtrale Jules Sambon (vente 1911)4.t., 89.sz.; Kricheldorf, H., Tonlampen der Antike. Auktionskatalog 12 (1962) 112. sz.; Deneauve, J., Lamps de Carthage, Paris 1969, 172, 749-750.SZ., 71. t.; 190, 887. sz., 80.L; Gualandi-Genito, M.-C, Lucerne fittili delle Collezioni del Museo Civico Archeologico, Bologna 1977, 3 19.sz.; Khanoussi, M., in: Recherches archéologiques franco-tunisiennes à Bulla Regia I 1, Paris 1983, 95, 1 .sz.; 101, 12 ab k. (Typus Deneauve VIIC, pecsét : C. Iuni Alexi); Hellmann, M. - Ch., Lampes antiques de la Bibliothèque Nationale II, Paris 1987, 76, 289. sz., 37. t.
