Csornay Boldizsár - Hubai Péter szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 96. (Budapest, 2002)
Kendő a fejtetőn
később használatos, három darabból álló (kartonázs koporsó - anthropoid külső koporsó - krs.w típusú ládakoporsó) együttesbe. Ennek a készletnek a középső koporsójára ugyanis általában a díszítetlenség volt a jellemző, eltekintve a tulajdonos nevét és címeit rövid áldozati szövegben feltüntető szövegsávtól. 10 Minthogy a legközelebbi párhuzam akhmimi eredetű, feltételezhető, hogy az általunk vizsgált töredék is onnan származhat. Az alakok feje feletti felirat egyszerű áldozati recitátumot tartalmaz a négy Hóruszfiú nevével: dd[-mdw n j]ms.tj hpjjdwi-mw.t-f'kbh-snw-f [dj.sn] htp [...] A darab érdekességét azonban nem önmagában a Hórusz-fiúk megjelenése adja hiszen ez „közhelynek 1 ' számít a koporsóoldalak dekorációjában, hanem az, hogy közülük kettő, a pávián- és a sólyomfejű feje fölé egy-egy piros-fehér színű kendőt helyezett a művész, a sakálfejünek pedig ugyanilyen színű vászon borítja a fejét. (3.kép) A jelenet pontos megértéséhez a kendő jelentésének ikonográfiái összefüggéseit kell feltárni. 1. Az Ég és Föld szétválasztása a 21. dinasztia kori koporsókon. A szóbanforgó kendő nem a Hórusz-fiúk, hanem Su fejének attribútumaként ismerős a tárgyalt korszakban: az Ég és a Föld szétválasztásának teremtő aktusa során viseli az isten egy jelenetben, amellyel gyakran találkozhatunk a 21. dinasztia-beli koporsók oldalának illusztrációi között, a múmia alakú szarkofág mellének és nyakának vonalában. (4. kép) Az már a korábbi, 21. dinasztia kori ikonográfiára vonatkozó kutatások során nyilvánvalóvá vált 11 , hogy a korszak Amon-papi koporsóin ábrázolt jelenetsor visszatérő motívuma a Su által véghezvitt teremtés. 12 Ehhez rendszerint kapcsolódik még egy, a koporsón vele szemben, a másik oldalon elhelyezett jelenet, ahol Hórusz és Thot járul a lépcsős magaslaton ülő Ozirisz elé 13 , átadva neki a Hórusz-szemet, valamint áldozatokkal látva el őt, ezáltal lehetőséget adva számára a feltámadásra és a megújulásra. Természetesen nem véletlen, hogy éppen ezt a két képet állítják egymással szembe és éppen a múmia vállának-nyakának vonalában. A két kép különböző módon fejezi ki ugyanazt. Az Újbirodalom idején az anthropoid koporsóknak ezen a részén a Halottak Könyve 161. fejezetét helyezték el. Az Újbirodalom után tehát ennek a helyére kerül a szóbanforgó két kompozíció, de a jelenetek bevezetéseképpen sok esetben továbbra is feltüntetik a Halottak Könyve 161. fejezetének vignettájáról Thot alakját a keleti és a nyugati égtáj hieroglifájával a kezében. Maga a szöveg a teknős formájában megjelenő Nap-ellenség elpusztítását és a halott ezzel egyidejűleg történő feltámadását idézi fel: feltételezhető tehát, hogy a 21. dinasztia idején az ezt felváltó két jelenet is hasonló jelentést hordoz. 10 Niwinski, A„ LÄ V 448-451 és Abb. 12. (*Sarg NR-SpZt); Liptay, É., SAAC 6 (1993), 23-26. 11 Liptay, É., SzMKözl 76 (1992), 3-13. 12 Bickcl, S., La cosmogonie égyptienne avant le Nouvel Empire (OBO 134), Fribourg - Göttingen 1994, 190. Az újbirodalmi előzményekről: idem., 190, n. 208. 13 Néhány variánson ezen kívül lzisz és Nephthisz is megjelenik Ozirisz társaságában.
