Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Flaminio Torri két ismeretlen műve
Az arctípusokra és az alakok csoportfűzésére számos analógiát találunk Torri korai és későbbi művein egyaránt. Eliézer figurája gyakran visszatérő szereplője a mester müveinek. Ugyanezt az ősz szakállú, csontos arcú, ráncos öregembert ismerhetjük fel a bolognai Museo del convento di San Giuseppe-ben lévő Három királyok kódolása térdeplő királyában (77. kép) 12 és több változatban megfestett, félalakos Szt. Jeromos kompozícióin (pl. Róma, Galleria Pallavicini) is. 13 Rebeka hosszúkás arca, karakteres orra, hatalmas fekete árkolt szeme ritka típust képvisel Torri nőalakjai között. Még leginkább az imolai Chiesa dell'Osservanzában lévő Szt. Antal a gyermek Jézussal oltárkép éneklő angyalainak arcával 14 és a Lady Exeter gyűjteményében (Burghley House) őrzött Szibillával rokonítható (78. kép), 15 illetve kissé lágyabb vonásokkal, elsősorban turbános női büsztöket ábrázoló rajzain tűnik fel. 16 Az anya-gyermek csoport beállítása a greenville-i Bob Jones University-ben lévő Judit Holof ernes fejével témájú kép kíváncsiskodó öregasszonyára emlékeztet, 17 de Szt. József alakja is a mester számos Szent Család kompozícióján hasonló hangsúllyal és pózban jelenik meg. Torri műveinek kronológiáját - datált vagy dokumentált darabok híján -- a mester legkiválóbb ismerői, Anna Colombi Ferretti és Anna Maria Ambrosini Massari pusztán stíluskritikai alapon állították össze. 18 Feladatukat megnehezítette az a tény is, hogy Torri gyakran ismételte önmagát és pályája során újra meg újra felhasználta kedvelt motívumait. Noha a Rebeka a kútnál a csoportfüzés alapján a korai müvek között számontartott, korábban említett bolognai Három királyok imádáscihoz áll a legközelebb, a Cavedone-től már eltávolodott típusok, a párhuzamos, szinte bevésett, bekapart ecsetvonások, a szemek körüli mély árnyékok, a föld- és rézszínü inkarnátok alapján inkább Torri érett művei közé sorolható, s leginkább a greenville-i Judittal, az urbinói magángyűjteményben őrzött Szt. Ferenc extázisávaV 9 és az imolai oltárképpel rokonítható. Már Malvasia és Lanzi is nagyra értékelte Torri modem és régebbi müvek után készült másolatait, amelyeket főleg élete végén Modenában, IV. Alfonso d'Esté udvarában festett. Lanzit idézve, „il suo gran talento fu imitare perfettamente e senza stento között az eszményi szépség kívánalmára hivatkozva, felmentette a mestert a „csúf állatok kötelező szerepeltetése alól. Az eseményt Guillet de Saint Georges jegyezte le, ld.: Jouin, H., Conférences de l'Académie Royale de Peinture et de Sculpture, Párizs 1883, 87-99. Torrinál az állatok elhagyása talán a mester műveltségbeli hiányával magyarázható: Malvasia egyhelyütt megemlíti, hogy Reni a mestert „poco dotto"-nak tartotta. 12 A kép forrása: Colombi Ferretti, i m. Paragone (4. j.) 5. k. 13 Reprodukálva: Colombi Ferretti, i m. Paragone (4. j.) 17. k. 14 Reprodukálva: Colombi Ferretti, i m. Paragone (4. j.) 24. k. 15 A kép forrása: Colombi Ferretti, i m. Paragone (4. j.) 18. k. 16 Pl.: Windsor, Royal Collection, Tanulmányfej, vörös kréta, 208 x 150 mm, ltsz. 3329 és Tanulmányfej, vörös kréta, 206 x 146 mm, ltsz. 3330. Ld.: Kurz, O., Bolognese Drawings in the Collection of Her Majesty the Queen, London 1955, 141, 110. k„ 76. t. 17 Reprodukálva: Colombi Ferretti, i m. Paragone (4. j.) 26. k. 18 Colombi Ferretti, i m. Paragone (4. j.) 8-28. Ambrosini Massari, A. M. in Negro - Pirondini i.m. (2. j.) 391-398. 19 Reprodukálva: Colombi Ferretti, i m. Paragone (4. j.) 27. k.
