Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Az Antik Gyűjtemény három császárkori szobráról
fölmerült 12 - jogar (sceptrum) vége, pajzs alakú dísztárgy (clipeus) tartozéka, vagy ún. büsztkorona 13 része lehetett. Az ilyesfajta kisméretű képmásokat gyártó műhelyekről egyelőre semmi biztosat nem tudunk. A hasonló üvegportrék kiemelkedő minőségéből arra szokás következtetni, hogy a császári udvarban használhatták ezeket, ahogyan például az ugyancsak roppant értékes ún. „állami kámeákat" is. Ennek alapján feltehető, hogy Rómában készültek volna. Lehetőségként fölmerült persze Alexandria is, hiszen ott már a ptolemaiosi kortól készültek kisméretű fajansz portrék, és a budapesti fej egyik legközelebbi rokona (ld. 5. j., b. sz.) az egyiptomi Memphisben került elő. Ilyesfajta darabok használata a császárkultuszban is elképzelhető, akár értékes, hordozható kultuszszoborként, akár a szertartásokon használt ünnepi tárgyak (büsztkorona, sceptrum) díszeként. A budapesti portré gazdagítja ugyan a hasonló darabok kisszámú sorozatát, ám nem segít az anyagcsoport kutatása során fölmerült megoldatlan kérdések tisztázásában. B. EGY TÖRTÉNETI DOMBORÚ A togás férfiak menetét ábrázoló, töredékes dombormű 1919-ben, gr. LadányiNiczky Andrásné ajándékaként került a Múzeum tulajdonába (34-36. kép). 14 Finom szemcséjű itáliai márványból készült, amit D. Decrouez (Genf, Természettudományi Múzeum) lunainak határozott meg. Mai állapotában 82,6 cm magas, 64,4 cm széles, vastagsága kb. 20 cm. Az alsó és a fölső törésvonalat az ókor után lecsiszolták, hogy odailleszthessék a kiegészítéseket (a fölső vonal nagyjából az alakok fejénél húzódik, az alsó pedig térdmagasságban, illetve - a jobboldali togatus-nk\ - valamivel mélyebben). A töredék bal szélének törésvonala szabálytalan alakú és az ábrázolt alak körvonalát követi. A jobboldali szél a márványlap eredeti széle, amelyhez persze egy további lap illeszkedett. A dombormű előterében álló két alak feje hiányzik. Ezeket egy újkori restaurálás alkalmával újakkal pótolták. A baloldali fejet az egyenetlenül hagyott törésfelületre csapolták, a jobboldalit viszont a visszavésett nyaki részhez illesztették, ugyancsak fémcsappal. 15 Az alakok karcsonkja szintén kiegészítés nyomait őrzi. A baloldali togatus előretartott jobb kar könyökének lecsiszolt felületén két nagy és egy kisebb csaplyuk tanúskodik az illesztés módjáról. A bal karcsonk erősen lemállott (tehát ókori) törésfelületéhez viszont - a csaplyuk tanúsága szerint - egyetlen fémcsappal kapcsolták az alkart. A jobboldalt álló alak bal kézfejét szinte csuklóig visszavésték, négy ujját és tenyerének jórészét külön illesztették oda, szintén fémcsappal. 12 H.iucker, JbBerlMus 26 (1984) 51-60; 68; Salzmann, i.m. (ld. 5.j.,a. sz.), 210., 19. sz. és 11-12. j.; D. Böschung feltevése szerint a párizsi chalcedon buszt (ld. 5. j., g. sz.) szintén sceptrum tetejét díszíthette. 13 Legutóbb J. Rumscheid, Kranz und Krone. Zu Insignien, Siegespreisen und Ehrenkränzen der römischen Kaiserzeit (IstForsch 43), Tübingen 2000. 14 Ltsz. 5425. A fényképeket a Szerző (34. kép, neg.: Szépművészeti Múzeum, A.30577), illetve G. Fittschen-Badura készítette (35-36. kép, neg.: Szépművészeti Múzeum, A.27829-27830). 15 Mindez jól látható a szintén töredékes állapotban fennmaradt kiegészítések eltávolítása óta. Az antik darabot fölül (ltsz. 56.80.2.A) illetve alul (ltsz. ad 5425) kiegészítő újkori faragványokat most az eredetivel együtt, de attól jól elkülönítve állították ki, ld. 34. kép.
