Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 95. (Budapest, 2001)
Az Antik Gyűjtemény három császárkori szobráról
Az ábrázolt személy meghatározásának persze nem az arcvonásokon, hanem elsősorban is a hajviselet szkhémáján kell alapulnia. A tincsek a fejtetőn hátul alighanem forgóból indultak ki, amint ezt bal oldali maradványaik igazolják. A frizura tarkó- és a halántékrészének elrendezése nem állapítható meg. A hosszú homlokfürtök rendje viszont jellegzetes és jól leírható: jobboldalt egymás felé fésült, ívelt tincsekből álló motívum („rákolló"; „Zange"), kívül két, belül pedig egy fürttel; ezután, a homlok közepén szélesen széttartó tincspár („fecskefarok"-motívum, „Gabel"). Az arc bal oldalán ívelt, kifelé fésült tincsek sorakoznak. A homlokfrizura fenti rendje Augustus császár fő portrétípusáénak felel meg. 4 Adódik hát a feltevés, hogy a budapesti fej az első római császárt ábrázolja, mégpedig az ún. Primaporta-típus szerint. Ennek a típusnak további, üvegből vagy ahhoz hasonló anyagból készült példányai is fennmaradtak. 5 Néhány mozzanat azonban mégis bizonytalanná teszi ezt a megnevezést. Feltűnő ugyanis, hogy jobboldalt, a rákollómotívumnak az arc közepe felé fésült tincspárja két-két hegyben végződik - inkább négy, mintsem csupán két hajfürttel számolhatunk tehát. A rákolló-motívumnak ez a 4 Böschung 1993. 5 Az alábbi darabok tartoznak ide (az „e" jelű portré meghatározását kérdésesnek tartom): a) Köln, Römisch-Germanisches Museum, ltsz. 64,33. Türkizzöld üveg. D. Salzmann, KölnerJb 23 (1990) 150 153, 3. sz. (ld. még fent, 2. jegyzet); Böschung 1993, 90-91, 435. j.; 156, 110. sz., 203. t. Dahmen 2001, 166, 71. sz., 71 .t. b) New York, Metropolitan Museum, ltsz. 26.7.1428. Fajansz; Memphisből. M. Stuart, 48 (1944) 17 l-l 75, 1-5. k.; G.M.A. Richter, Roman Portraits, New York 1948, 21. sz. képpel; H. Jucker, Aegyptiaca Treverensia II. Das römisch-byzantinische Ägypten, Mainz 1983, 142, 7. t.; K. Fittschen - P. Zanker, Katalog der römischen Porträts in den Capitolinischen Museen und den anderen kommunalen Sammlungen der Stadt Rom I, Mainz 1994 2 , 1. sz., 6. j.; Böschung 1993, 116, 19. sz., 35. t.; Dahmen 2001, 166, 69. sz., 69. t. c) Alexandria, Görög-római Múzeum, ltsz. 3536. Sötétkék üveg. Götter-Pharaonen (kat., München), Mainz 1979, 134. sz., képpel; Böschung 1993, 90-91, 435. j.; 139, 64. sz., 202. t.; Dahmen 2001, 166, 70. sz., 70. t. d) Firenze, Palazzo Pitti. Türkiz. R. Delbrueck, .M40 (1925) 13-15, 6-7. k., 4. t.; Megow 1987, 168, A 23. sz., 13,1-2. t.; Böschung 1993, 152, 99. sz., 204, 3-6. t. e) Zaragoza, Régészeti Múzeum, ltsz. NIG 80-50-1 (0345). 16 cm, sardonyx fej. M. Beltrán Lloris, MM25 (1984) 103 134, belső címlapkép és 21-26. t.; Böschung 1993, 193 194, 208. sz., 199. t.; Dahmen 2001, 167, 76. sz., 76. t. f) London, British Museum, ltsz. 1923.4-1.1175. Achat. Megow 1987, 171-172, A 31. sz., 30,1-2. t.; Böschung 1993, 90-91, 435. j.; 161, 123. sz., 200. t.; Dahmen 2001, 167, 75. sz., 75. t. g) Párizs, Louvre, ltsz. Bj 1839. Chalcedon buszt. Megow 1987, 172, A 32. sz., 30,3.5. t.; Böschung 1993, 6, 61. j.; 170, 150. sz., 201. t.; Dahmen 2001, 166-167, 74. sz., 74. t. Ld. még D. Salzmann korábbi összeállítását: i.m. fent, a) -, 152, 11. j. További kisméretű Augustusportrék kevésbé igényes anyagból: Böschung 1993, 12., 14., 51., 55. és210. sz. (bronz); 17., 61., 62., 143., 191. sz. (márvány); 142. sz, (elefántcsont; ld. mégDahmen 2001, 166, 72. sz., 72. t.); 149. sz. (mészkő). A kisméretű portrékról összefoglalóan: B. Schneider, Studien zu den kleinformatigen Kaiserportraits von den Anfängen bis ins dritte Jahrhundert (Diss. München), München 1976; Dahmen 2001.
