Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Beszámoló a kopt textilek restaurálásáról (1999-2000)
A KOPT TEXTILEK KONZERVÁLÁSÁRÓL A textilek a régészeti leletek különleges csoportját képezik. Legtöbbször olyan helyeken maradnak meg, ahol nincsenek kitéve a klimatikus körülmények állandó változásának. Károsodásuk a tárgyak és környezetük közt kialakuló fizikai, kémiai és biológiai kölcsönhatások eredménye. A földben eltemetett anyag és környezete között ugyanis az évek során egyensúlyi állapot alakul ki. Ha az ásatás következtében ez az egyensúly felborul, gyakran megtörténik, hogy a behatoló levegő és a hőmérséklet megváltozásának hatására a lelet a régész szeme láttára porlad szét. A közönséges kopáson, szakadáson túl nedvesség felvétele illetve leadása a hőmérsékletváltozások függvényében fizikai változásokhoz vezet. A rostok többszöri duzzadása, zsugorodása végül irreverzibilis méretváltozást, nyúlást vagy zsugorodást okoz. Fény és oxigén jelenlétében kémiai változások történnek a szálak és rostok szerkezetében. Az UV sugarak fotooxidációs folyamatot indítanak el, ami a fényhatás megszűnte után is folytatódik, s hatására a szövetek kifakulnak, megbarnulnak. Az elszíneződés önmagában még nem gyengítené meg az anyagot, de a fény által katalizált folyamatban keletkező savak elvonják a rostok természetes nedvességtartalmát, így a textil egyre jobban kiszárad, végül elporlad. 16 A biológiai lebomlást mikroorganizmusok által termelt enzimek okozzák. A gombák, baktériumok megváltoztatják környezetük kémhatását, s a savassá vált környezet a len és pamut anyagokat károsítja, a lúgos kémhatás pedig a gyapjú és a selyem számára kedvezőtlen. Jellegzetes zöldes barna elszíneződést okoznak, végül a textil teljesen lebomlik. 17 A régészeti textilek lebomlását a fizikai, kémiai és biológiai folyamatokon kívül számos egyéb tényező, például a temetkezési szokások, a talaj kémiája, a használat vagy készítés során történt változások és az ásatás körülményei is befolyásolják. 18 Ez az oka annak, hogy a földből előkerülő anyag mindig sokkal rosszabb állapotban van, mint a nem földből előkerülő. A textilek lebomlása olyan természetes folyamat, amelyet megfelelő mütárgykömyezet kialakításával lassítani lehet, de megállítani nem. Nyilvánvaló tehát, hogy kezelésük minden esetben különleges figyelmet kíván. Állapotuk kizár mindenféle radikális kémiai vagy mechanikus kezelést. Mindezek ismeretében érthető, hogy a körülbelül 180 darab ókori textil konzerválását egyáltalán nem tekintettük rutinfeladatnak. Az Antik Gyűjteményben lévő, len- és gyapjúfonalból szőtt kopt textilek a gyakori mozgatás és a káros környezeti hatások következtében fizikai és kémiai károsodást szenvedtek. Felületüket por, szerves és szervetlen eredetű szennyeződések borították, szakadozottak, hiányosak, deformálódottak voltak. A túlságos kiszáradás következtében elvesztették rugalmasságukat, porladnak. Sok esetben szerves anyaguk már teljesen lebomlott, állapotuk szinte fosszilisnak mondható. Elektronmikroszkóppal megfi16 Sipos, E.: Archeological Textiles, kézirat, megjelenés alatt. 17 Sibley, L.R. - Jakes, K.A., Survival of Protein Fibres in Archeological Contexts, Science and Archeology 26 (1984) 23. 18 Janaway, R.C., Dust to Dust: The Preservation of Textile Materials in Metal Artefacts Corrosion Products with Reference to Inhumation Graves, Science and Archeology 27 (1985) 29-34.
