Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Beszámoló a kopt textilek restaurálásáról (1999-2000)
gyelhető, hogy a lebomlott gyapjúszálról szinte teljesen eltűntek a gyapjúra jellemző pikkelyek (41-42. kép), a lebomlott lenszál felülete pedig hosszanti irányban szálasra töredezett (43—44. kép). A tárgyak romlását a nem megfelelő tárolási körülmények is fokozták. Korábban műanyag fóliában, illetve savas papírok között tárolták őket, megfelelő páratartalom és hőmérséklet biztosítása nélkül - mindez jelentősen felgyorsította az öregedési folyamatokat. Romlásukhoz a korábbi - a Múzeumba kerülésük előtti - konzerválásuk során használt eljárások is hozzájárultak. Egyes darabokat enyvvel, keményítővel vagy műanyag ragasztóval erősen savas papírokra ragasztottak vagy varrtak fel. 19 Esetenként két vagy több, nem összetartozó ókori textilt ragasztottak egymáshoz, vagy egy új anyagdarabhoz. 20 Előfordult, hogy a hiányok pótlását a textiltöredék egy részének aláhajtásával és leragasztásával oldották meg. 21 Néhány esetben a ragasztó teljesen átitatta a szövetet, ami kifényesedett, rideggé, papírszerűen törékennyé vált. 22 A konzerválás során elsődleges célunk az elérhető legjobb állapot megőrzése volt, s az, hogy lehetőleg eltávolítsunk minden olyan szennyeződést, amely gyorsítaná a tárgyak öregedését. Egységes összkép kialakítására törekedtünk, valamint arra, hogy a kezelés során a lehető legkevesebb beavatkozás történjék. Kívánatos volt, hogy a kezelések után a tárgyak hátoldala is vizsgálható maradjon, s ugyanakkor a darabok biztonságosan raktározható és kiállítható állapotba kerüljenek. A tisztítás első fázisaként a felületi port mikro-porszívó segítségével távolítottuk el, majd a korábbi javítások öltéseit, felragasztott papír- és textildarabjait szedtük le úgy, hogy a töredékek hátoldalát desztillált víz párájával fokozatosan nedvesítettük, s az így fellazult papír- és textildarabokat csipesz segítségével óvatosan lefejtettük. A leghatékonyabb tisztítási mód általában a vizes mosás, ami figyclemreméltóan javítja a textilek esztétikai megjelenését, a szálak és rostok rugalmasságát. Előnye még, hogy desztillált vizes áztatással jól fellazíthatok a lerakódott szennyeződések, a savasság csökkenthető, továbbá lehetővé válik a torzulások kiigazítása, valamint a lánc- és vetülékfonalak visszarendezése is. A múzeumi kiállításokon bemutatott kopt textilek nagy részét így szokták kezelni. 23 Esetünkben azonban a tisztítási próbák azt bizonyították, hogy a textilek nagy részének szerves anyagai annyira lebomlott állapotban voltak, hogy az áztatást nem viselték volna el. A ragasztóanyagok eltávolítását sem lehetett volna minden esetben az eredeti részek károsodása nélkül megoldani. Ezért a felületi por eltávolítása után a törékeny, kiszáradt textilek lágyítására, rugalmasságuk javítására a textilrestaurálásban széles körben elterjedt párásításos módszert alkalmaz19 Ezek a következők: 51.210, 52.1011, 56.85.A, 75.36.A, 75.38.A, 77.5. A, 77.6.A, 93.4.A, 97.33.A, 97.55.A, 2000.5.A, 2000.6.A, 2000.7.A, 2000.11.A, 2000.13.A, 2000.15.A, 2000.16.A, 2000.17.1-2.A, 2000.20.A, 2000.22.A, 2000.23.A. 2(1 A következő esetekben: 56.18.A, 75.28.A, 84.362.A, 84.364.A, 84.365.A, 84.375.A, 93.8.A, 97.19.1 2.A, 97.58. A, 97.59.A, 97.63. A, 97.67.A. 21 Ltsz. 93.8.A, 97.64.A. 22 Ltsz. 56.18.A, 75.36.A, 93.4.A, 93.9.A, 97.55.A, 97.63. A. 97.67.A. 23 Stauffer, A., Some comments on the wet cleaning of archeological textiles. International Perspectives on Textile Conservation, Papers from the ICOM-CC Textiles Working Group Meetings, Amsterdam 13-14 Oct. 1994 and Budapest 11-15 Sept. 1995, 159-161.
