Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)

Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok

fejtöredéken a symposiastés-figurák gömböcske-koszorúja látható. A leideni fej, nagyméretein kívül, különösen finoman részletezett hajmegoldásával is elüt a koroplasztikai típus többi emlékétől, ám ezt a különbséget nagy valószínűséggel a matricás formázás utómunkálatainak számlájára írhatjuk, hiszen retusálással éppen a haj a legkönnyebben, legnagyobb szabadsággal újjáalakítható részlet, a leideni fej hajtömbjének kontúrja pedig egészében véve megfelel a többi példányon láthatónak. Úgy tűnik, az egyetlen példány, amely a leideni női fejjel az arc típusán túl a haj részleteiben is egészen pontosan egyezik, a berlini Staatliche Museen gyűjteményében található, H. Herdejürgen által mintegy illusztrációként közölt töredék: egy symposiastés-ügura deréktájig megmaradt felső része, „ragasztott'

1 szakállal, gömböcske-koszorúja fölött agyagcsík-diadémmal, e fölött pedig több, egymás mellé helyezett lótuszvirággal.

53 Amennyiben a publikáló által megadott egyetlen mérési adat megbízható („homlok-száj távolság": 6,2 cm), úgy ez a töredék a leideni fejnél is eggyel nagyobb méretosztályt képvisel. Ikonográfiái szkhémája ugyanúgy írható le, mint az azonos arctípust képviselő példányok többségénél, amelyeknél a testből is megőrződött valamennyi: fedetlen felsőtestü, bal kezével melle elé phialét tartó férfialak. A részletek megformálásában azonban sokban eltér például a budapesti 77.125.A töredéken láthatótól, amely valószínűleg a leggyakrabban előforduló verziót képviseli. C. Iacobone katalógusában asymposiastés-fxguráknak a XIV-XIX. csoportban felsorolt „típusai"

54 szintén a budapesti T. 176 - T. 177 - 77.125. A-féle koroplasztikai típus változatainak felelnek meg: az ábrázolt figurák arctípusa nagy valószínűséggel mindvégig azonos, míg a fejdísz részletei, valamint a test, a drapéria, a kéztartás, a kliné ábrázolásai számos eltérést mutatnak. Iacobone nyilvánvalóan maga is érzékelte az öt csoport összefüggését, bár megfogalmazása, amely szerint az öt „típus" közös „alap-prototípusra megy vissza",

55 nem eléggé egyértelmű. A verziókat bemutató 475.1. táblája mindenesetre jól illusztrálja, hogy az azonos szavakkal leírható ikonográfiái szkhémának több, a részletekben többé-kevésbé eltérő megformálása is létezhetett, mely nem feltétlenül szüntette meg az arctípus állandóságát. A koroplasztikai típus és az ikonográfiái szkhéma azonosításának helytelensége a kontamináció jelenségétől függetlenül is azonnal nyilvánvalóvá válik, mihelyt azt tapasztaljuk, hogy egyazon ikonográfiái szkhémát több különböző koroplasztikai típusban is alkalmaztak, és láthatóan nem csupán egyes részleteket változtattak meg, hanem az azonos témán belül egymás mellett több új formai megoldást is létrehoztak. Az általunk vizsgált csoportban, a melle elé phialé-t tartó, gömböcske-fejdíszcs, heverő férfialak ikonográfiái szkhémájában például ilyen, a T. 176 népes koroplasztikai típusa mellett élő, eltérő koroplasztikai típust képvisel a Louvre CA 175 leltári számú töredéke, amelyen a figura feje és felsőteste látható.

56 Valószínű, hogy ezen felül még több, 53 Herdejürgen 1971, 26/c. t. (ltsz. 7850) 54 Iacobone 1988, 58-64. 55 Iacobone 1988, 59: „Sia questo tipo che i quattro successivi dipendono dalló stesso prototipo di base". 56 Mollard-Besques 1954, B.421. Ugyanezt a koroplasztikai típust képviseli a budapesti 58.15.A, valamint a nápolyi Nemzeti Múzeumban őrzött 206472 leltári számú fej is.