Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok
közel egykorú formai változat, azaz koroplasztikai típus is létezhetett ugyanezzel a szkhémával, amint arról a nagy számban fennmaradt, azonos technikai-szerkezeti megoldású, de különböző „flziognómiát" mutató fej-töredék is tanúskodik - ennek felismeréséhez elegendő például a Louvre terrakotta-katalógusának ide tartozó tábláit végignézni. 57 A minden részletet tartalmazó „egyszerű leformázásos" és a kontamináció lehetőségét is magába foglaló „építéses" technika elkülönítése fontos tanulságokkal járhat a tarentumi koroplasztika mühelykérdéseinck a szempontjából is, amelyeket szintén érdemes lehet figyelembe venni az emlékanyag osztályozásánál. Valószínű, hogy ha az egyes koroplasztikai típusok elkülönítése után mindegyiknél külön-külön feltérképeznénk az alkalmazott technikai eljárásokat, több típust is találnánk, amelynél csak az egyik megoldás dokumentálható. Az általam választott csoport, a budapesti T. 176 - T. 177 - 77.125. A típusa ezzel szemben, vegyesen, „épített" és „egészében leformázott" figurákból áll. Az általam ide sorolt darabokat mérések segítségével generációkra osztva azt látjuk, hogy, az általunk ismert generációk közül, „építéses" technikát az első négyben, „teljes leformázásos" technikát pedig a másodiktól kezdve végig alkalmaztak. Egy-két generáción keresztül tehát a kétféle technikával készült tárgyakon párhuzamosan használták fel ugyanazt a koroplasztikai típust. A symposiastés-alakok és -fejek megjelenésében jellegzetes apró variációs lehetőséget jelentett a fejdíszt alkotó gömböcskék méretének, és még inkább a középdísz formájának változtatása (sima gömb, „phialé mesomphalos", a lótuszvirág szárául szolgáló kisebb gömb). Az „épített" példányoknál a fejdísz megjelenése természetesen teljesen esetleges volt, a „teljes leformázással" készítetteknél azonban a fejdísz-verzió a matricával öröklődött, így ez a megoldás, a koroplasztikai típus emlékeinek összegyűjtése után, szériák elkülönítését teszi lehetővé. A típus valós leszármazási sorának rekonstrukciója természetesen csak a fennmaradt példányok teljességének, vagy közel teljességének vizsgálata mellett volna lehetséges; az alábbi, természetesen még bővíthető és további adatokkal gazdagítható táblázatban az eddigi, közvetlen vizsgálataim alapján már elhelyezhető darabokat mutatom be. A táblázatban csak a fejdísz változásait vettem figyelembe, minthogy az idézett példányok túlnyomó többsége csak fejtöredék. 57 Mollard-Besques 1954, XLIII-XLIV.t.
