Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 94. (Budapest, 2001)
Tarentumi votív terrakották: módszertani javaslatok
is készülhettek: a későklasszikus és hellenisztikus kori, két- vagy többoldalas matricát használó koroplasztikában általánossá váló jelenséget sokáig nem tartották elképzelhetőnek az archaikus korra vonatkozólag, és csak a legutóbbi évek kutatásaiban találunk példát az ellenkezőjére. 38 így a Kr.e. 6-4. századi tarentumi figurális koroplasztikával foglalkozó szerzőknél mindenütt olvasható megállapítás szerint a tarentumi symposiastés-kompozíciök valójában inkább „reliefek", amelyek egyetlen, az elölnézeti kép egészét tartalmazó matricából készültek; az archaikus korban a figurák csupán többé-kevésbé tömör vagy üreges hátoldalú, egy körvonal mentén körülvágott, tehát háttér nélküli „lenyomatok", míg a klasszikus korban felső hányaduk néha mintázatlan hátfalat kap, így bizonyos fokig már körplasztika benyomását keltik. 39 A számtalan ilyen „lapos relief-lenyomat" jellegű darab tipikus példája a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében a herdejürgeni „c-típusú" ikonográfiái szkhémát képviselő, 77.125.A leltári számúsymposiasíés-törQdék (9. kép). 40 E töredék oldalnézetét és hátoldalát megvizsgálva láthatjuk, hogy a figura valóban nem egyéb egyetlen, a matrica mélyedéseibe préselt agyaglemeznél: ennek felel meg domborulatainak csekély plaszticitása is. Ennél a darabnál, mint számtalan más hozzá hasonlónál is, a gömböcskékből, „mesomphalos^-középáiszböl és keret-diadémból álló fejdísz szintén a matricából származik. Az itt megfigyelt technikai minőség valójában mindazokra asymposiastés-figürakra. jellemző, amelyeknél a fejdísz az arccal együtt a matricából készült: ezeket a figurákat ugyanis, kétséget kizáróan, mindig teljes egészükben egyetlen matricából nyomták. Egészen más képet mutat a T. 176-os töredék, és több, hozzá hasonló figura oldalés hátulnézete (10-11. kép). A budapesti darab csak egy a számos példány közül, 41 amelyen megfigyelhető, hogy az elemenként épített fejdíszt viselő figurák általában kevésbé laposan, nagyobb mélységgel vannak kidolgozva, és az ide tartozó fej-töredékek hátsó része is jóval gondosabban megformált „építmény": bár lezáró hátsó fal továbbra sincs, a fej hátulról vastag falú, boltozatos kiképzést mutat; a „boltozat" alul összezárul, a fejet tömör kiképzésű nyak kapcsolja a testhez; 42 a boltozatra felül támasztó és összekötő elemek segítségével épül fel a fejdísz; az „építményhez" a budapesti T. 176-os fej esetében még külön rátett szakáll is járul. Az összetett fej-építmény egyetlen matricából formált része az arc és a homlokot keretelő haj felülete. E részletek alapján úgy tűnik, hogy ennél és a hasonló eljárással kivitelezett, gondosan „épí3X Sguaitamatti, M., L 'offrente de porcelet dans la coroplathie géléenne. Etude typologique, Mainz am Rhein 1984, 11 ; Huysecom, S., La dame au polos thasienne, in Le moulage en terre cuite 1997, 167. Vö. még uott, 30-31 .j. 39 Herdejürgen 1971, 2; Iacobone 1988, 49: „Si tratta in tutti i casi di rilievi a giorno nella parte superiore ed ottenuti da un'unica matrice."; Letta 1971, 73, 2l.j. 40 Dr. Bäsch Lóránt gyűjteményéből vásárolva; legnagyobb magassága 10,25 cm; világos szürkés sárga, kissé szemcsés, közepesen keményre égetett agyagból készült; méretei és a részletek elmosódottsága egyaránt sokadlagos és sokadgenerációs leformázásra utalnak; felületén nagyobb foltokban fehér alapozófestés nyomai láthatók. 41 Vö. fent, 20. jegyzet. 42 A tárgy legutóbbi restaurálásakor, a modern korban a hátoldal üregébe töltött gipsz eltávolítása után vált láthatóvá, hogy ezen a példányon a fejüreget alul lezáró tömör nyakrészbe az ügetés után, minden valószínűség szerint modern korban, érthető kiállítástecnikai okokból, félhenger alakú lyukat fúrtak.
