Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)

Guillén Lombardo képmásai

GUILLEN LOMBARDO KÉPMÁSAI A Szépművészeti Múzeumban őrzött remekmüvek között van egy datálatlan olajvázlat Van Dycktól, amely egy ülő pap elé járuló ifjút ábrázol, kezében hosszú, üres, kibontott papírtekerccsel (44. kép).

1 Az olajvázlaton látható személyt Rubens is megfestette egy pompás, szintén keltezetlen képen, amely nyilvánvalóan egykorú Van Dyckéval (ma a San Diego-i Timken Museumban):

2 az ifjú mindkét festményen nagyjából azonos korú, életkora, mint Jaffé írja, az „early twenties"-nek felel meg (45-46. kép).

3 Hosszú haj sörénye gesztenye1 Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest 1967, 204-205; Haraszti-Takács, M., Rubens and his Time, Budapest 1972, 16. sz.; Larsen, E., L'opéra compléta di Anton van Dyck, 1626-1641, Milano 1980, 2. köt. 85-86, 491 sz.; Larsen, E., The Paintings of Anthony van Dyck, Freren 1988, 2. köt. 189-90, 496. sz.; Müller-Hofstede, J., Neue Beiträge zum Oeuvre Van Dycks, Wallraf Richartz Jahrbuch 48^t9 (1987-1988) 132. Van Dyck olajvázlatait illetően a festőnek szentelt legutóbbi nagy kiállítás címszavaira hivatkozunk: Van Dyck, 1599-1641, Koninklijk Museum voor Schone Künsten, Szerk. Brown, C.-Vlieghe, H., Antwerpen 1999, különösen l.kép, 197 és 2. kép, 211, amelyek a fehér és a gesztenyebarna szín használatából következően is számos hasonlóságot mutatnak a budapesti bozzettóval. Emlékeztetünk arra az olajvázlatra is (az idézett katalógus 84. tétele, 288-289), amely egy Brüsszel város képviselőit ábrázoló, elveszett festményhez készült; Larsen szerint ez áll legközelebb a budapesti bozzettóhoz. Hadd tegyük ehhez még hozzá, hogy a baloldalt fent megjelenő angyal erős hasonlóságot mutat Van Dyck más puttó-figuráival, például azzal, amelyik Mars és Venus fölött látható az olasz vázlatkönyvben (London, British Museum, c. 106r.). Az írástekercset tartó ifjúnak is vannak rokonai Van Dyck, kezükben szintén papírlapot tartó portré-modelljei között, ilyen például Josse Momper (Larsen, L'opera, 502 sz.). Az ifjú jobbkeze szinte teljesen azonos Lazarus Markizuséval (uott. 521 sz.). : Jaffé, M., Rubens, Milano 1989, 302, 894 sz. A Timken Museum képe talán azonos azzal a festő birtokában maradt képmással, amely 129-es számon szerepel az 1640-ben, Rubens halálakor felvett leltárban („Páncélos férfi vörös kendővel"). Jaffé helyesen veti el M. W. Brockwell javaslatát, aki az ábrázolt személyt alaptalanul IV. Francesco Gonzaga mantovai herceggel azonosította: A Newly Discovered Rubens Portrait, The Burlington Magazine 39 (1921) 285. A herceg arcvonásaival távoli hasonlóság sem fedezhető fel. Jaffé, M., The Deceased Duke of Mantua, The Burlington Magazine 103 (1961) 374-378. A témához lásd még a Gonzaga család terjedelmes portrégalériáját in / Gonzaga. Moneta, Arte, Storia, Szerk. Balbi De Caro, S., Milano 1995. Jaffénak abban is igaza van, hogy a Timken Múzeum festményét nem a fiatalkori, hanem az érett korszakból való müvek közé sorolja; nem igazán indokolt azonban, akár csak puszta hipotézisként sem, éppen 1627-re helyezni a festményt. A képnek fennmaradt egy későbbi replikája is, amely előbb az indianapolisi Clowes Collectionben volt, jelenleg ugyanezen város Museum of Ártja őrzi. Fraser, A. L, A Catalogue of the Clowes Collection, Bulletin of the Indianapolis Museum of Art n.s. 2 (1973) 126 (52. kép). A Wellesley Collectionben volt egy ugyanezen kép alapján készült rajz ( Burchard, L., A Loan Exhibition of Works by Peter Paul Rubens, London 1950, 36-37). A rajzot G. C. Williamson reprodukálja: Francis Wellesley's Collection of Miniatures and Drawings 3, The Connoisseur 30 (1919) 138 (51. kép). 3 Jaffé, The Deceased... i. m. (2. j.) 377.