Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 92-93.(Budapest, 2000)
Guillén Lombardo képmásai
szín-vöröses Rubensnél, sima és vörös Van Dycknál. Az orra kissé görbe, középen kis dudorral, a szemhéja igen vastag, a szeme szürkéskék, alsóajka húsos, az arca kissé pufók, az álla kicsiny. Korát tekintve némileg meglepő, hogy már egy kis tokát is eresztett. Szemét félig lecsukja, tekintete büszke és réveteg. Van Dyck bozzettójából ítélve, az ifjú kistermetű volt, finom modorú és kissé félszeg ember benyomását kelthette. Rubens képe alapján ítélve tartása harcias volt, de mégoly határozott tekintetében emésztő nyugtalanság tükröződik, ami ellentmondani látszik az első benyomásnak, és úgy érezzük, mintha tekintete egyféle szomorú kihívással keresné mások tekintetét. Van Dyck szerény öltözékben mutatja be modelljét, amilyenben kortársai általában tudósokat vagy festőket ábrázoltak, mint például Gonzales Coques a maga Ifjú tudósai (Gemäldegalerie, Kassel). A nyitott ujjú zubbony látni engedi a hímzett, gallér nélküli inget; térdig érő szoros nadrág, hosszú harisnya, szalagos cipő és rövid kabát tartozik még a viselethez. Ezzel szemben Rubens festményén az ifjú díszpáncélt visel és egy jellegzetes tiszti jelvényt, széles, vörös szalagot. Hogyan magyarázható, hogy két, ugyanazt a személyt nagyjából azonos időszakban ábrázoló képen ennyire eltér egymástól az öltözet? Nyilvánvaló, hogy a megörökített személy mindenki előtt ismert, kettős identitással rendelkezett: egyrészt tiszt volt, másrészt nagyhírű tudós, akit egyenruhában és polgári öltözékben egyaránt meg lehetett festeni. Ha meg akarjuk tudni, valójában kiről is van szó, alaposan meg kell figyelnünk Van Dyck bozzettóját. Az azonosításban két motívum is segítségünkre lehet. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy az ifjúval szemben a híres jezsuita, Jean-Charles Della Faille ül, akit Van Dyck néhány évvel korábban már megfestett egy ma Brüsszelben levő képén (47. kép). 4 A pap testtartása hasonló, mint a brüsszeli festményen, szeme mintha lecsukódna, szemöldökét jellegzetes módon felvonja, ami jól felismerhetővé teszi, még ha az orr formája enyhén különbözik is a két képmáson; 5 az asztalon iránytűt látunk, a geográfus és a matematikus eszközét, ahogyan a brüsszeli képen is ott van a földgömb, a szextáns és a körző (48. kép). Az ifjú alázatos tartásban lép a pap elé, és egy pergamenlapot nyújt felé, amely nyilvánvalóan dicsőítő szöveget tartalmazott. Olyasvalaki tehát, akit különleges kapcsolat fűzött Della Faille-hoz és a legalkalmasabb személy lehetett arra, hogy tisztelegjen a nagy antwerpeni matematikus előtt: a jezsuita egyik kiváló tanítványát látjuk abban a szerepben, amelyben éppen hitet tesz mestere szellemi örökségének vállalása mellett. Egy másik elem a címerpajzs az ifjú feje fölött. A felső rész, egy sisak akantuszlevelekkel, azon pedig egy ágaskodó, felfelé nyilazó Sagittarius azonos formában szerepel egy angol-ír nemesi család, nevezetesen a Lamport-Lambert család valamennyi ágának címerén. A címerpajzson belül egy kicsiny, stilizált oroszlánt figyelhetünk meg, amely az anyai ág, a Sutton család címeréhez tartozik (49. kép). 6 4 Van Dyck Della Faille-ról festett képmását Adrien Loellin reprodukálta metszeten: ld. MaurquoyHendrickx, M., L 'iconographie de Van Dyck. Catalogue raisonné, Bruxelles 1991, I, 194-195; II, 97-98. kép; 158. 158 II, 158 VI. 5 A budapesti olajvázlaton Della Faille haja hosszabb, mint a brüsszeli képen és orrhegye egyenes, nem pedig enyhen görbe. 6 Hasonló címerpajzs látható a Lamport családról szóló Ismertetésben, amely Don Guillén Lombardo inkvizíció által lefoglalt dokumentumai között volt (ma Monterrey-ben).
